A sötétség világában Éjszakai bútorszörnyek között is eljön Az álmok királynője, az Álomhozó, s máris A drámák bölcsőjénél vagyunk. Horgonyt le! Nézzük együtt Gadányi Jenő képeit! A polisz polgára, Az igazságot tévő Rózsasándor társaságában. Aztán a Szellemvasút… avagy a nőnevelés szabadcsapata elröpít egy Boszorkánykonyhába, ahol a Tintahal rokona Egérszámtant és Az ékesszólás tudományát oktatja Madár Úrnak. De kürtöl a posta. Viszont Nem jön senki. Az Időjáték…szerint Rákóczi kémek és kalózok közt 1712-ben fölfedi A ház titkait.
![]() ![]() |
Victor András A sötétség világa Érdekesnek – vagy akár kivételesnek is – gondolod, hogy egyes állatok éjszaka aktívak? Például a denevérek nappal alszanak s éjszaka röpködnek. Bizonyára azért furcsa ez számodra, mert te fordítva élsz: éjjel alszol s nappal vagy éber. Más a napi ritmusod. Az embereknek (és jó néhány állatnak is) a szemük a legtöbb információt nyújtó érzékszervük. Ezért mi világosban vagyunk tevékenyek. De ha meggondoljuk, hogy a többi érzékelés – hallás, szaglás, ízlelés, tapintás – sötétben ugyanúgy működik, mint világosban, rögtön megértjük: ha egy állat számára nem a látás fontos, hanem más érzékelések, akkor teljesen mindegy, éjjel vagy nappal van. Sőt: a látókkal szemben még előnyben is van éjszaka, hiszen neki nem hiányzik a fény.
Márpedig nagyon sok állatnak a szaglás vagy a hallás a legfontosabb információ-forrása. A sünnek például nem igazán jó a látása, viszont rendkívül kifinomult a szaglása és a hallása. Nem csoda, hogy általában este, éjszaka aktív; akkor indul vadászni, amikor már lement a nap, sötét van. Gyakran látni, amint a szürkületben vagy csillagfényes éjszaka motoz a kertben. Ha kiteszünk neki felvágottat, sajtot, azt is elfogyasztja – bár lehet, csak amikor mi már lefeküdtünk.
Az éjszakák sem teljesen sötétek. Világíthat a hold, pislákolhatnak a csillagok, elvetődhet egy távoli lámpa fénye, tehát valamennyi fény gyakran még éjszaka is van. Újholdkor persze kevesebb, mint holdtöltekor, de abszolút sötétség a szabad természetben gyakorlatilag soha sincs. A sötétben is a szemükre hagyatkozó állatok számára ezért lényegében kétféle stratégia lehetséges. Az egyik, hogy megelégszenek a kevés fénnyel. Ilyenek például a baglyok. Olyan szemük van, amelynek nagyon tágra nyitható a pupillája, ezért félhomályban is viszonylag jól látnak, legalábbis sokkal jobban, mint a zsákmányállat, amit el akarnak kapni. Sikeres vadászataikról tanúskodnak a bagolyköpetek, amelyeket a pihenőhelyük alatt lehet találni. Bámulatos, hányféle kis rágcsáló csontja van ezekben a köpetekben. Félhomályban a macskák is jól látnak, mert egy különleges tükröző felület megduplázza a szemükbe jutó fény hatását.
Sok állatfaj nem a látására támaszkodik, hanem a szaglására. Ilyenek az éjszakai lepkék. Vannak lepkefajok, amelyeknek a hímje több kilométer távolságból is megérzi a nőstény által kibocsátott illatanyagot (szaknyelven feromon), ami az emberi orr számára érzékelhetetlen. A legtöbb éjszakai lepkefajt azért a fény is „vonzza”, hiszen nem vakok, csak nem a látásuk a vezető érzékelésük. Ezt használják ki a lepke-kutatók, akik úgy gyűjtik be az adott helyen előforduló fajokat, hogy éjszaka kimennek a területre, erős lámpával megvilágítanak egy kifeszített fehér lepedőt, majd befogják a vászonra telepedő példányokat.
(A folytatás az őszi számban olvasható)
|