bla

Beszélgessünk a beszédről! – mondja Éles Kés és Tompa Kés a lakodalomban, míg Szent Mihály útján és a Hagyásfa árnyékában Ősz húrja zsong, Az ősz színei és a Szóló szőlő egy Késő nyári emlékkel együtt élnek Bodocs meséiben. Közben a Komposztoszt és szoroz!, hogy lássuk Fától az erdőt, ha eljön Suli hava, és Nézzük együtt Perlrott Csaba Vilmos képeit! meg a Kondenzcsíkot is. Kérdés, vannak-e Ismeretlen szigetek?, és Időkapuk a város szélén, és Mit eszik a zombiféreg? Ismerd meg magad! Pegazus hátán, Szellemvasúton, Időjátékban a Szitakötő szótár és a Nagyon zöld könyv segítségével, mert Egy hét múlva két hete, hogy ez mind: Enyém, tiéd, miénk.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
Kép

Csengery Kristóf | Orr Máté

Éles Kés és Tompa Kés a lakodalomban

Éles Kés a Tompa Késsel
elindult a lagziba.
Tarisznyájukban uzsonna:
zsemle, vaj, zöldpaprika.

Mendegéltek, beszélgettek,
fújt a szél, sütött a nap.
Egyszer csak egy nagy és széles
folyó állta útjukat.

Megfürödnék, mondta Éles.
Lubickolnék – Tompa szólt.
Beugrottak hát a vízbe,
s át is úszták a folyót.

Partra értek, szárítkoztak,
sütött a nap, fújt a szél.
Nyári fényben csillogott a
rozsdamentes svéd acél.

Felfrissülve továbbmentek
dombon át és réten át.
Kismadár vezette őket,
hallgatták vidám dalát.

Este lett. Letáboroztak.
A két barát megpihent.
Ették a zsemlét a vajjal:
Éles vágott, Tompa kent.


(A folytatás az őszi számban olvasható)

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek