bla

 

Forog a kerék, a Varázskerék és a Távolságmérő kerék, Fut a havon a fakutya, Utazó növények ülnek rajta, és a Sárréti mendemondák szerint tart A jégkoboldok támadása, hull Az élet vizétől a varázstükörig. Este van már, Barlangba zárt béke A törpék belsejében, világít Galilei csillaga (1612). Nézzük együtt… Tornyai János képeit! Nem nemes és nem jobbágyki ő? Nagylábú Szömörce? Majd ha piros esik! Hintó-mesék ezek mind, avagy az igazságtalanság képei. Három a kérdés: Mi lesz veled, szemét?Kié lesz a Grund? Szereted a kakaót?
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Victor András

Utazó növények

A növények potyautasok! Saját erőből nem képesek helyváltoztatásra, ezért mindig vitetik magukat valamivel vagy valakivel. Széllel, vízzel, állatokkal, emberekkel. S általában nem is az egész növény utazik, csak valamelyik része. Szél viszi a pitypang bóbitáját, a juhar pörgőjét (ezt, amikor még fiatal és nedves, „banyaorrként” az orrunkra ragasztjuk), a nyírfa parányi szárnyas magját és sok-sok növény virágporát. A mezei iringónak (más néven ördögszekérnek) csak a gyökere marad helyben, amikor elszáradva letörik a tövéről, s az őszi szél görgeti a mezőn, de itt is csak a száradó növényből útközben kipotyogó magok terjesztése a lényeg.

 
Más növények magvait a víz viszi. A kókuszdió például gyakran sok száz kilométert utazik az óceán hullámain, mire valahol partra vetődik. Még szerencse, hogy olyan nagy, mert így a benne lévő sok tápanyag segítségével hónapokig friss és életképes marad. A fehér tündérrózsa üreges, bogyószerű termése sokáig úszik a vízen, és közben is érnek benne a magok. Amikor szétesik a bogyó, az érett magok lesüllyednek az iszapba, s ott kicsíráznak. 
 
A legismertebb potyautasok beleakaszkodnak az állatok szőrébe. A bojtorján cseresznye-méretű, száraz, csupa-horog termése – a köznyelv bogáncsnak nevezi – például mindenbe beleakad. Gonosz tréfa valakinek a hajába dobni, mert alig lehet kiszedni. A róka sem örül, ha a bundájába akad, kínosan szúrja, próbálja is kikaparni, csakhogy mire sikerül, már hetedhét határon túl szállította az érett magokat. 
 
Apró horgocskákkal kapaszkodik a szőrzetbe vagy a ruhánk szálaiba az apróbojtorján is, amelyet más néven patika párlófűnek neveznek, ugyanis gyógynövény. Teája ízletes, és jót tesz a gyomrunknak, májunknak.
 
Egészen más az állatok bélcsatornájában utazó növények módszere. A gyertyános-tölgyes erdőkben (és nálunk ebből van a legtöbb) gyakran látni vadcseresznyefát. Már messziről könnyű felismerni a törzséről, mert a kerti cseresznyefához hasonlóan fényes vörösbarna a kérge, és vízszintes csíkokban „hámlik”. Csodálkozol, hogy kerül cseresznye az erdő közepébe? Úgy, hogy a madarak elcsipegetik a finom cseresznyét, s közben egy-egy magot le is nyelnek. Megemészteni azonban nem tudják a kemény csonthéj miatt, így elpotyogtatják valahol az erdőben. Ha jó helyre pottyan a mag, kicsírázik, s idővel fa lesz belőle. Így terjed a kökény is, és jó néhány más kemény magvú növény. Ezeknek a növényeknek a magját persze puha, ízletes, a madarak számára csábító gyümölcshús burkolja. 
 
 
 
(A folytatás a téli számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek