bla

Ha december, akkor disznótor, és Porka havak meg Gyertyaöntés otthon, mert Szép a… jégvirág Hanyatt és hason. Kirké és Dirké Hatmillió szárnycsapással, Beszélő madarak közt, Izgő-mozgó kontinensek felett , a Decemberi lovasok kíséretével száll a Vörös erődbe. Nem Félreértés. Az Időjáték… Ariadnéja, mint Vándor a zenében, mint Járókelők a bozótsivatagban, lassan lépdel, ez nem Utazás a Szaturnuszig és vissza, de lehet A te színházad, a te képzeleted játéka. Ígyy Nézzük együtt… Mednyánszky László képeit!, olvassuk a Szitakötő szótárat, aztán kérdezheted, hogy Miből van? Hogyan van? – végül azt is Elmesélem, hogy mit rajzoltál.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Jámborné Balog Tünde

Porka havak

Képzeljünk el – mert képzelni lehet – egy igazi, zimankós, nagy telet! Öltöztessük jégpáncélba a folyókat és tavakat, az árkok vizét, a legkisebb pocsolyákat is. Aggassunk zúzmaraboákat az ágakra, jégcsapokat az ereszekre, függesszünk degeszre tömött, sötét felhőket az égre. Végül zúdítsuk a világra a zord Északi Szelet, s aztán rajta: Pilinkézz, porka hó, szitálj, fehéredjék a barna táj.   

 

Ha kész a díszlet, jöhetnek a szereplők. Mikor a havazás alábbhagy, mozgó fekete pontokat pillantunk meg a távolban. Lassan növekedve közelednek a fehér domboldalon. Ugyan miféle szerzetek? Állatok? Emberek? Két lábon járnak, de bundájuk van, kifordított állatbőrökbe öltöztek. Még a két karácsony között járunk – december 25. nagykarácsony, újév a kiskarácsony –, lehetnének betlehemesek is. De nem azok. Nincs náluk fából-szalmából eszkábált templomocska, és fehér papírsüveges angyal se jön velük. Rendületlenül tapossák a havat vásott csizmájukban, bocskorukban, s ha lábnyomaikat visszafelé követjük az időben, száz évnél is messzebbre kell mennünk.

 

A jövevények regeseknek, regösöknek, Szent István szolgáinak mondják magukat. Cserfakéreg bocskorukról, hajdinaszár köntösükről énekelnek, s hogy lefagyott kezük-lábuk a hidegben. Fejükön molyrágta kucsma, tökkolop, széles karimájú, ősi pásztorkalap. Nagy zajt csapnak. Láncos bottal döngetik a földet, kolompolnak, kettősfurulyán furulyálnak, köcsögdudát bőgetnek. Bekéredznek a házakba, mondjuk-e vagy nyomjuk? Jövetelük mágikus célt szolgál: bőséget, termékenységet varázsolnak. A gazdának két kis ökröt, két kis béröst kívánnak, és arany ekeszarvat, arany ustornyelet. Egy hold fődön száz kereszt rozsot, száz kereszt búzát, száz kereszt árpát.Az asszonynak egytyúk alatt száz csibefiat, egy lúd alatt száz libafiat. Majd a párokat regölik össze: egy szép legényt és egy szép leányt, hogy pöndörödjenek, mint a cica farka.

 

A regelés vagy regölés téli napfordulóhoz kötődő szokása már kiveszőben volt a 20. század kezdetén, amikor ezeket a fiúkat lefényképezték Garaboncon. Az ősi dallamok, szövegek azonban fennmaradtak, főleg Vas, Zala és Somogy megye falvaiban.

 

A dunántúli reges énekek különös lény képét idézik fel: a Csudafijú szarvasét. Kis, kerekpázsiton legelészik,agancsának ága-bogángyújtatlan gyullad ezer misegyertya.Könnyű felismerni benne a kereszténység előtti hitvilág csodaszarvasát, az ázsiai népeknél a csillagos ég jelképét. A titokzatos refrén – haj, regő rejtem – jelentésén azonban ma is vitáznak a néprajz és a nyelvészet tudósai.

 

Egy fényképen a bundás fiút, a bikát, láncon vezetik. Még régebbi időkben bizonyára maszkot is viselt, de ennek már nincs nyoma nálunk. Csak a szomszéd népek téli szokásaiban találkozunk álarcos állatalakoskodással.

 

A regölést Erdélyben is ismerték. Karácsony másnapján a fiatal házasokat keresték fel a legények. Az Ószékely regesek dala – akár egy film képsorai – felidézi a részleteket. Soronként visszatérő refrén érzékelteti a dobbanó lépéseket és a történések pergő ritmusát. Porka hava hulladoznak, de hó reme róma. / Nyúlak rókák játszodoznak, de hó reme róma. Így kezdődik a közvetítés a regesek másfélszáz év előtti vidám bevonulásáról a faluba, Sándor Ferencudvarára, ahol rakott házattalálnak. Vetött ágyban alszik a jámbor gazdaés felesége, közöttük páris gyermek fekszik. Serkentgeti apját, anyját, merteljöttek a regesek, akik azonnal a jussukat követelik. Régi törvény, nagy rőtt ökör, de hó reme róma. / Annak fele regeseké, éneklik. Nekik jár a fából faragott ökör szarváról a sült perec, a hátán átvetett hatvan kolbász, és a farka bojtjára akasztott korsó ser fele is.A háziaknak csak a faökör fülébe dugott aprópénzt és farában a magyarót hagyják. Végül csúfondárosan megfenyegetik a gazdát: ha nem ereszti be őket, bekötözik az ajtaját, s végezheti odabent a dolgát.

 

A regeseket természetesen beengedik. Odabent elmondják a jókívánságokat, esznek-isznak, azután továbbállnak az adományokkal. Bundás, bekecses alakjuk beleolvad a téli ködbe, nyomukat porka havak lepik, ám énekük kihallik a jeges szél dudálásából. A népszokások költészetén nem fog az idő.

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek