Mit fogtál ki?, Torzonborz, Mit fogott a hálótok? Hogyan szólíthatom? Tudod, Jetik a tengerben is laknak. Halló! Háló? Mivel lát jól az ember?, Gyöngyhalászok. Csobbanjunk! és Nézzük együtt Szobotka Imre képeit! Vigyen minket a Szellemvasút, avagy a sírás és nevetés ereje Nagymama tenyerén, suhanjunk Mint hal a vízben, mint Az istennő madara, mint A növénydoktor a Zöld ebéd után. Táltoslovam patkója csattog ott: Játék az utcán.
 |
MIT FOGTÁL KI?
Németh Bálint | Maros Krisztina A botcsinálta horgász és a bicikli Gubbasztottam csüggedten a parton, én, a botcsinálta horgász.
Csalimra egyetlen hal sem kapott, a nagy fogásról már
majdnem lemondtam. De akkor mégis – valami súlyos,
titokzatos. Valami nálam is nagyobb! Verejtékezve fárasztottam,
órák teltek és küzdelmes napok. Végül kifogtam. Egy biciklit.
Egyik kereke hiányzik, a másikon sincsen gumi. Szegény bicikli,
nem kellettél senkinek. Fáradt vagy és használhatatlan –
de ne aggódj, nem bántalak. Merülj a víz alá megint.
Ám kereke szaporán forgott, pörgött, mintha tiltakozna.
Ne hagyj elmerülni, kérlek, nyikorogta,
én táltos vízibicikli vagyok! Pattanj nyergembe, pajtás,
végigvágtatunk a folyón, végig a torkolatig, estére
eljutunk a tengerig. Hittem is, nem is, de nyergébe ugrottam,
s azóta a vizeket járjuk, a szuszogó hajókat nevetve előzzük,
aranyhalakkal énekelünk és tündérekkel táncolunk –
a táltos, félkerekű vízibicikli meg én, a botcsinálta horgász.
|