bla

Szarvasok képében, Átváltozó hangok kíséretében, Változó szerepekben megtörténtek az Átváltozások. Micsoda madár lett, de nem ám A megbabonázott Zubolyból a Vérfarkasok, vámpírok és álvámpírok között! Ha eljön a tavasz és Nézzük együtt Berény Róbert képeit, akkor Az ősemlőstől az űrtüdőig Mindennapi átváltozásokat látunk. Aztán megyünk tovább, Polgártársak és polgártársnők a Színjátékok szekerén. A szavak dalolnak, ez a Szellemvasút… avagy gyógyíthat-e az író? Téged mi érdekel? A Csillámcsoda vagy Kristályország virágai? Vagy a Mesevadászathősök, segítők és bűbájkeverők, s persze Madarak közreműködésével? Vagy a Betyárélet, Alakváltásokkal? És Elmeséled, hogy mit rajzoltam?

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Pánti Irén

Betyárélet

A török hódoltság megszűnése és a Rákóczi-szabadságharc leverése után sok fiatal férfi betyár lett. A végvárakra nem volt többé szükség, a katonákat elbocsátották, úgy döntöttek hát, nem szegődnek újra földesúri szolgálatba, hanem portyázásból tartják el magukat. Az 1800-as évek elején meg az erőszakos katonafogdosás elől próbáltak így menekülni. Akkoriban ugyanis nem sorozták a katonákat, hanem verbuválták. Verbuváláskor a vármegye katonái a piactéren toborzótáncba hívták a fiatal férfiakat, s aki nem állt közéjük, elfogták és összekötözve a közeli kaszárnyába hurcolták. Keserves volt a katonai szolgálat, 12 évig is eltartott, ráadásul idegen országban, nehéz körülmények között. Mások azért menekültek a betyárok közé, mert elkövettek valami bűnt, de nem akartak börtönbe kerülni. A börtönviselt embereket kivetette a társadalom, nem kaptak munkát, nem fogadták be őket a szülőfalujukba sem. Az 1848-as szabadságharc lehetőséget kínált a szegénylegényeknek, hogy visszatérjenek a tisztességes életbe, ezért csatlakoztak sokan Kossuth seregéhez. Így tett Rózsa Sándor és szabadcsapata is, de a szabadságharc bukása után tömlöcbe kerültek. Aki megmenekült a börtöntől, megint bujdosni kényszerült.

 
A szegénylegények többsége mostoha körülményei miatt választotta a betyársorsot. A falu népe bujtatta, segítette. Félreeső tanyák falában mindig ott volt az úgynevezett betyárszeg, arra felakasztva egy szőrtarisznya, benne cipó, kolbász és szalonna a betyárnak, és abrakos tarisznya a lovának. 
 
A tarisznyához senki sem nyúlhatott, csak a betyár. Aki az íratlan szabályt megszegte, az életétől is elbúcsúzhatott. Persze a falusiak nem mindig szánalomból segítettek, sokszor inkább félelemből. A betyárok ugyanis gyakran felkeresték valamelyik gazda intézőjét (a birtok gazdasági vezetőjét), és szelíd szóval élelmet kértek tőle. Megígérték, hogy cserébe nem lesz híja sem a gulyának, sem a ménesnek. Az intézők kelletlenül bár, de eleget tettek az ilyen kérésnek, mert tudták, a vármegye messze van, mire a pandúrok a helyszínre érkeznek, bottal üthetik az állatok és a betyárok nyomát. A betyárbecsület megkövetelte, hogy a szegénylegények megtartsák szavukat, és ne okozzanak kárt.
 
A betyárokat a hatalom minden eszközzel üldözte. A szegénylegények elfogásáért jutalmat fizettek a besúgóknak. A pandúrok a vármegyékben csendőri feladatokat láttak el, más néven perzekutorok (üldözők) voltak. Segítőiket, a zsandárokat, idegen, elsősorban osztrák katonákból toborozták. 
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek