bla

Szarvasok képében, Átváltozó hangok kíséretében, Változó szerepekben megtörténtek az Átváltozások. Micsoda madár lett, de nem ám A megbabonázott Zubolyból a Vérfarkasok, vámpírok és álvámpírok között! Ha eljön a tavasz és Nézzük együtt Berény Róbert képeit, akkor Az ősemlőstől az űrtüdőig Mindennapi átváltozásokat látunk. Aztán megyünk tovább, Polgártársak és polgártársnők a Színjátékok szekerén. A szavak dalolnak, ez a Szellemvasút… avagy gyógyíthat-e az író? Téged mi érdekel? A Csillámcsoda vagy Kristályország virágai? Vagy a Mesevadászathősök, segítők és bűbájkeverők, s persze Madarak közreműködésével? Vagy a Betyárélet, Alakváltásokkal? És Elmeséled, hogy mit rajzoltam?

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Fenyő Ervin

Színjátékok szekerén

 

Az újkori színház kezdeteivel a 9. században találkozunk. De vajon hová tűntek az ókori görög drámák és előadások? Már nem jártak színházba az emberek? Hogyhogy feledésbe ment az előző Szitakötő-számban említett Dionüszosz-kultusz
 
És mi lett helyette? 
 
A középkori Európában Krisztus volt a példakép. Az ő kinyilatkoztatásai, megfeszítésének és feltámadásának mítosza köré rendeződött minden drámaiság. Jézus életét tökéletesnek tekintették. A próféták által megjövendölt Messiást ismerték fel benne. Igazságot kereső útján nem hárította el a szenvedéseket sem, sorsából – kínhalála ellenére –  a megmaradás, az újrakezdés és a szeretet ígéretét olvasták ki.
 
A Krisztus történetét megörökítő evangéliumokat (a szó jelentése: jó hír) görög nyelven írták. A hívő keresztények eleinte kisebb közösségekbe tömörültek, növekedésükből lett az egyház, mely tanaikat hirdette. Latinul. Ez volt az istentiszteletek, az oktatás, az európai művelődés nyelve is – csakhogy a földműveseket, iparosokat, a tanulatlan és szegény embereket, akik nem értették a latint, elzárta a kultúra forrásaitól. 
 
Kolostorokban, istentiszteleteken született a középkori színjáték. Mintha zsibbadt testrészbe költözne élet: először csak el-elvétve, később egyre szabadabban, önállóbban. A kereszténység nagy ünnepein – karácsonykor, vízkereszt idején, húsvétkor – párbeszédes formában egy-egy evangéliumi részletet adtak elő. 
 
Ó- és újszövetségi történetekből idéztek jeleneteket – leggyakrabban Krisztus születéséről. Eljátszották a három mágus legendáját, akiket csillag vezet a gyermek szülőhelyéhez; megemlékeztek a pásztorokról is, akikkel angyal tudatja a Megváltó világra jöttét. Ezeket a naiv pásztor- és király-játékokat (a mágusok mesésen királyokká változtak) sok helyen ma is előadják. 
 
 
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek