A Virágénekek Virágvasárnap Hangvirágok, és így köszöntik A megszabadulás ünnepét: Hej, tulipán, tulipán, nem kell Tulipánháború. Faust meg A lebegtető készülékkel, ami A japán császár ajándéka és A rókadémonokat is megmutatja, Az Állatöv titkait kutatja, és azt ajánlja: Ismerd meg magad! A Kaland bölcsőtől bölcsőig tart …avagy mámorító a közjóért tenni, s ha a Szójátszótéren kizöldül a Szó-fa és megpendül a Léghárfa, eljő A bolondok hava is. Akkor aztán (Só ami só) felüthetjük a Szitakötőszótárat, hogy folytassuk a Csigamesét meg a Volt egyszer egy szitakötő történetét, és együtt nézzük Ziffer Sándor képeit!
![]() |
A megszabadulás ünnepe Minden ünnepen, a családi, az állami és a vallási ünnepeken is, valamilyen eseményre emlékezünk. Vannak családok, ahol a szülők vagy a nagyszülők évről évre elmesélik a születésnapos gyereknek, hogyan jött világra, milyen idő volt aznap, és miféle különös jelek tudatták érkezését. Az ünnepelt pedig mindig gyönyörűséggel hallgatja a történetet – furcsa módon az emlékező-felidéző mese annál bensőségesebb és élvezetesebb, minél többször hangzik el ugyanaz, pontosan ugyanúgy.
Széder estén kovásztalan kenyeret esznek (pászkának vagy macesznek nevezik), mert a szolgaságból menekülőknek sem volt idejük a tészta kelesztésére. Az ünnep vezetője – családi körben az apa – sorra felmutatja az asztalra tett, jelképes étkeket, italokat és elmagyarázza, hogy a keserűfű például a rabszolga-életet, a sós víz a könnyeket, a tojás az egykori gyászt idézi.
|