Ha december, akkor disznótor, és Porka havak meg Gyertyaöntés otthon, mert Szép a… jégvirág Hanyatt és hason. Kirké és Dirké Hatmillió szárnycsapással, Beszélő madarak közt, Izgő-mozgó kontinensek felett , a Decemberi lovasok kíséretével száll a Vörös erődbe. Nem Félreértés. Az Időjáték… Ariadnéja, mint Vándor a zenében, mint Járókelők a bozótsivatagban, lassan lépdel, ez nem Utazás a Szaturnuszig és vissza, de lehet A te színházad, a te képzeleted játéka. Ígyy Nézzük együtt… Mednyánszky László képeit!, olvassuk a Szitakötő szótárat, aztán kérdezheted, hogy Miből van? Hogyan van? – végül azt is Elmesélem, hogy mit rajzoltál.
Kricsfalussy Beáta Gyertyaöntés otthon Hosszú téli estéken a gyertyaláng fénye barátságos kuckóvá változtatja a szobát. Az egyiptomiak már i. e. 3000-ben készítettek gyertyát méhviaszból, a régi kínaiak pedig bálnazsírt használtak. A mai bolti gyertyák paraffinból készülnek, de az egyszerűség kedvéért nevezzük viasznak alapanyagunkat.
Karácsony idején a saját készítésű gyertya kedves ajándék lehet. Mielőtt nekifogtok, tudnotok kell, hogy a viasz nagyon gyúlékony anyag, ezért csak felnőtt felügyelete mellett dolgozzatok!
A legalkalmasabb hely a konyha, mert a viaszt melegíteni kell. A konyhaasztalon vagy a pulton kényelmesen dolgozhatunk. Szükségünk lesz: – újságpapírra: a kifröccsent viaszt nehéz feltakarítani, ezért az asztalt takarjuk le több rétegben; – két edényre: a viaszt gőz felett a legbiztonságosabb felolvasztani. Az alsó fazékban forraljuk a vizet, a tetejére tegyünk nyeles vagy füles edényt; – három csomag háztartási gyertyára; – négyszögletes papír tejesdobozra: ez lesz az öntőformánk; – a díszítéshez szárított narancskarikákra, virágokra, falevelekre vagy kavicsokra, kagylókra; – étolajra az öntőforma kikenéséhez; – néhány egyszerű eszközre: hurkapálcika, ragasztószalag, olló, vonalzó, filctoll; – és egy pár konyhai kesztyűre.
Ha megvan minden, hozzá is kezdhetünk. Érdemes egyszerre több gyertyát készíteni. Miután letakartuk újságpapírral a munkafelületünket, előkészítjük az öntőformát. A kiöblített tejesdobozt az aljától 8–10 cm-re filctollal körberajzoljuk, levágjuk. A ragasztószalaggal megerősítjük a doboz alját, sarkait, a vágott szélét. Majd belül vékonyan kikenjük olajjal, hogy a gyertyánk ne tapadjon bele.
Az öntőforma közepére kanóc helyett egy kész gyertyát állítunk. A gyertyán bejelöljük az öntőforma magasságát. A jelölést a kanócos végétől kezdjük, de a csúcsosodó véget nem számoljuk bele. Éles késsel vágódeszkán levágjuk a megfelelő méretre, hogy csak a csúcsa lógjon ki a formából. A kiválasztott díszítéseket próbáljuk bele az öntőformába: nézzük meg, hogyan mutat a legjobban. A levágott gyertyát állítsuk a forma közepére, ellenőrizzük, hogy a méret megfelelő-e, majd a díszítéssel együtt tegyük félre.
Most jön a viasz olvasztása. Az alsó edényt kétharmadáig feltöltjük vízzel, felforraljuk, majd takarékra tesszük. Amíg a víz melegszik, a háztartási gyertyákat feldaraboljuk, beletesszük a másik, füles edénybe, és a forrásban levő víz fölé helyezzük. A meleg hatására a gyertyák felolvadnak. Nagyon fontos, hogy soha ne hagyjuk őrizetlenül a melegedő viaszt! A viaszban úszkáló kanócdarabokat a hurkapálca segítségével kivesszük. Konyhai kesztyűben megfogjuk az edény fülét, és a tejesdobozt felöntjük a viasszal. Az edényt lehúzzuk a tűzről.
5–10 perc múlva a viasz megbőrösödik, dermedni kezd. Késsel lazítsuk fel a megdermedt réteget, aztán az öntőformából a viaszt öntsük vissza az edénybe, a többi viaszhoz. Az edényt tegyük a tűzre melegedni. Tejesdobozunkban alul és az oldalán vékony viaszréteg maradt. Ebbe nyomkodjuk óvatosan a díszítéseket, és állítsuk középre a méretre vágott gyertyát. Ha kavicsot, kagylót, tehát a viasznál nehezebb díszítést használunk, szórjuk a doboz aljába kb. fele magasságig, de előbb a méretre vágott gyertyát állítsuk középre.
Az újra felmelegített (80°-nál nem melegebb) viasszal megtöltjük az öntőformát. Öntsük lassan, egyenletesen. Ha a díszítéshez a viasznál könnyebb anyagot választunk, pl. szárított virágokat, előfordulhat, hogy a felszínre úsznak. A hurkapálca segítségével ezeket igazgassuk vissza a helyükre. Az edényt húzzuk le a tűzről, tegyük félre, mert még szükségünk lesz a viaszra.
Fél óra elteltével a gyertya teteje behorpad, tehát fel kell öntenünk az eredeti szintig viasszal. Gőz fölött melegítsük meg ismét a maradék viaszt, hurkapálcával több helyen szúrjunk a gyertya tetejébe, majd óvatosan öntsük fel újra az öntőformát. A maradék viaszt ne a konyhai lefolyóba, hanem üres margarinos vagy tejfölös pohárba öntsük. Megszilárdulás után könnyen kivehető, és a következő használatig papírzacskóban tárolható.
Már nincs más hátra, mint hogy megvárjuk, míg a viasz teljesen megszilárdul: ez legalább 4–6 óra. Ha már tapintásra is hideg az oldala, óvatosan fejtsük le a dobozt a gyertyáról. Ne keseredjünk el, ha a díszítés nem látszik eléggé, mert utólag is tudunk rajta segíteni. Fazékban melegítsünk annyi vizet, hogy a gyertyánkat teljesen belemeríthessük. Felnőtt segítségével a gyertyát kanócánál fogva mártsuk a forró vízbe, hogy a felületéről leolvadjon a viasz, és előtűnjenek a díszek. Óvatosan tegyük a gyertyát alufóliára, és várjunk, amíg teljesen megszilárdul. Fényesebb lesz a felülete, ha nejlonharisnyával átdörzsöljük. |