Mi a viasz, a sztearin, a faggyú és a paraffin?

A paraffin olyan vegyületek gyűjtőneve, amelyek csak szén- és hidrogénatomokból épülnek fel. Ilyen vegyületek a természetben legnagyobb mennyiségben a kőolajban fordulnak elő, ezért a paraffint kőolajból állítják elő. A paraffint alkotó vegyületek szobahőmérsékleten szilárdak, de a folyékony kőolajban oldott állapotban vannak. A paraffin vízben nem oldódik.

A paraffin szó latin eredetű, jelentése: kevéssé reagáló. Ezt a nevet azért kapta, mert savakkal és lúgokkal alig lép reakcióba. Magasabb hőmérsékleten azonban – főként levegő jelenlétében – a paraffin már kifejezetten reakcióképes, például nagyon jól ég. Ez az éghetőség az alapja, hogy a paraffin alkalmas gyertyakészítésre.

A sztearin nagy molekulájú szerves savak keveréke. Kémiai összetételét tekintve döntően szén- és hidrogénatomokból épül fel, de kis százalékban oxigénatomokat is tartalmaz. A természetben főleg állati zsiradékok alkotórésze, ezért elsősorban zsírból állítják elő. A sztearint alkotó savak szobahőmérsékleten szilárdak. A sztearin vízben nem oldódik.

A sztearin név görög eredetű, jelentése: zsír, háj, kövérség. Minthogy zsírból állítják elő, a neve találó. Mivel nagyon nagy a szén- és hidrogénatom-tartalma, jól ég, gyertyakészítésre alkalmas.

A faggyú a kérődző állatok zsírja. A többi zsírnál keményebb (azaz magasabb olvadáspontú), szobahőmérsékleten tehát szilárd. Kémiai összetételét tekintve döntően szén- és hidrogénatomokból épül fel, de kis százalékban oxigénatomokat is tartalmaz. Más zsiradékokhoz hasonlóan vízben nem oldódik.

Mivel nagyon nagy a szén- és a hidrogénatom-tartalma, jól ég, gyertyakészítésre alkalmas (bár ma már nem használják erre a célra). A szappanfőzés egyik alapanyaga.

A faggyú szó ősi örökségünk, ’zsiradékot’ jelent. Nem rokona a (meg)fagy szónak.

A viaszok nagy molekulájú szerves savak és nagy molekulájú alkoholok vegyületei. Mindkét összetevőjére jellemző, hogy  döntően szén- és hidrogénatomokból épül fel, de kis százalékban oxigénatomokat is tartalmaz. Magas szén- és hidrogénatom-tartalmuk miatt jól égnek, gyertyakészítésre alkalmasak. A viaszok vízben nem oldódnak.

A legismertebb viasz a sárga színű méhviasz, amelyből a méhek a lépet készítik. A méhviaszból jó illatú gyertyát lehet készíteni. Viaszt nyerhetünk még például egyes pálmafajokból, bálnákból, még egy különleges levéltetűféleségből is.

A viasz szót valamelyik szláv nyelvből vettük át, ahol a méhek által készített lép anyagát jelentette; mindig is a mai értelmében használtuk.