Kint jártam a fénylő kertben, vibráló, párás melegben. 

Miért vibrál a levegő a nagy melegben? A tapasztalat szerint a nyári melegben, de télen a forró tűzhely fölött is vibrál a levegő, azaz hol tisztán, hol homályosan látjuk a hátteret. Ennek a fénytörés az alapja. A különböző anyagok fénytörése (vagyis az, hogy a másik közegből beléjük érkező fénysugár útja milyen mértékben térül el) nemcsak az adott anyag minőségétől függ, hanem még a hőmérsékletétől is. A meleg levegő fölszáll, de fölfelé vezető útja nem nyílegyenes, hanem – ahogy folyton beleütközik a nála hidegebb levegőrétegekbe – kicsit zegzugos, kanyargós. Ezért a hidegebb és melegebb légrétegek sohasem egyformán helyezkednek egymás alatt-fölött, illetve előtt-mögött. Így a rajtuk keresztül érkező fénysugarak is hol így, hol úgy változtatják irányukat. Ezt látjuk fölfelé áramló vibrálásnak.

Méhek, dongók zengő raja. 

A méhek családjába tartozik a fagerendákba szép kerek lyukakat rágó kék fadongó (a ház lakója nem biztos, hogy szépnek látja ezeket a lyukakat), a föld alatti üregekbe fészkelő földi és kövi poszméh (más néven dongó), valamint a mézelő méhek (köztük a nálunk jól ismert házi méh és az egyiptomi, madagaszkári, indiai, afrikai stb. méh). A méhek és a dongók tehát közeli rokonok. A mézelő méhek társas rovarok, valóban rajokban élnek, a dongók azonban magányosak. A „zengés”, amit repüléskor kiadnak, a szárnyuk rezgéséből adódik. A zizegő hang magassága tehát a szárnyak másodpercenkénti csapásának számától (a frekvenciától) függ. A hangmagasság alapján becsülve a frekvencia nagyjából 100-200 körüli.

És a csöndek lenn a réten: békák már nem, tücskök még nem.

A békák a szaporodási időszakban kuruttyolnak (brekegnek), az pedig kora tavasszal van. A tücskök ciripelése ugyanúgy párhívó hang, mint a béka-brekegés, ám a tücskök szaporodási időszaka későbbre esik. Tavasz vége felé és csendes nyári estéken halljuk a tücskök szavát. Ilyenkor a földbe fúrt, kb. 20–30 cm hosszú üregük bejárata előtt vannak; tulajdonképpen őrzik a birodalmukat. A hangot úgy adják ki, hogy a két szárnyukat egymáshoz dörzsölik. Az egyik szárnyukon recés felület van, a másikon egy kiálló barázda, amely ahhoz hasonlóan rezeg, ahogyan a fésű is, ha végighúzzuk rajta a körmünket. A tücsök tehát nem is igazán „hegedül”, vagy legalábbis nem olyan látványosan, mint pl. a sáskák, amelyek hátsó lábukat emelgetve valóban úgy dörzsölik hozzá a felső combjukat a szárnyukon lévő élhez, ahogyan a hegedűs húzogatja a vonót a hangszer húrjain.

Ajánlott Tevékenység:

1) Próbáljátok ki a fenti fésű-muzsikát különböző méretű és anyagú fésűvel! El tudtok-e játszani valami egyszerű dallamot, ha csapatba álltok? Nyári estéken megfigyelheted, hogy a tücskök hasonlóan ciripelnek ugyan, de nem egészen egyforma hangon szólnak. Van, amelyik picit magasabb vagy picit mélyebb hangon ciripel, mint a többi. Mi lehet ennek az oka? Vajon nagyobb az egyik, mint a másik? Vagy gyorsabban „hegedül”?

[Magyarázat: Két oka lehet annak, ha az egyik tücsök hangja magasabb, mint a másiké, vagyis szaporább a rezgés. Vagy sűrűbb az egyik szárnyán a recézés, vagy gyorsabban húzza végig rajta a másik szárnyán lévő barázdát. A tücsök testnagysága önmagában a frekvenciát nem változtatja, viszont – minthogy a kitines test a hangot felerősítő rezonátor, a nagyobb tücsöknek erősebb a hangja.]

2) Két száraz diót szoríts a markodba, s erősen összenyomva próbáld görgetni egyiket a másikon! Ha ügyes vagy, békabrekegést tudsz így utánozni.