Belégzés, kilégzés. A be- és kilégzés mechanizmusa: belégzéskor két izomcsoport feszül meg, a mell- és hasüreget elválasztó izom, a rekeszizom, valamint a borda-közi izmok. A laza, elernyedt rekeszizmot a hasüregben lévő szervek (gyomor, belek) fölnyomják; ilyenkor – az álló emberben – fölfelé domborodik. Ha a rekeszizom megfeszül, lenyomja a gyomrot és beleket, s húzza magával a tüdő alsó részét; vagyis kitágítja a tüdőt. A bordák az álló emberben saját súlyuknál fogva kicsit lejtenek hátulról előrefelé, ha a bordaközi izmok ernyedtek. Ha azonban megfeszülnek, megemelik a bordákat, s ezzel tágítják a tüdőt. Vagyis két izomcsoport aktivitása az alapja, hogy a tüdő tágul. Ha tágul, akkor csökken benne a nyomás; kisebb lesz, mint a kinti légnyomás. A nyomáskülönbség hatására ilyenkor a kinti levegő beáramlik a tüdőbe. Ez a belégzés. Ha a borda-közi izmok elernyednek, s a rekeszizom is, akkor a bordák saját súlyuktól „lekonyulnak”, a rekeszizmot pedig a hasüreg szervei fölnyomják. Mindkettő összenyomja a tüdőt, vagyis növeli benne a nyomást. Nagyobb lesz a tüdőben lévő légnyomás, mint a kinti, ezért megindul a levegő kifelé áramlása. Ez a kilégzés.

A belégzés két része – a hasi és mellkasi légzés – egyéntől, edzettségtől függően különböző arányú. Nőkre pl. inkább a mellkasi légzés jellemző (vagyis amelyben inkább a bordaközi izmok aktívak). Ennek valószínűleg evolúciós jelentősége van, így ugyanis a rekeszizom kevésbé „nyomkodja” a hasüreget és a benne lévő anyaméhet.

Metakommunikáció. Van olyan, hogy valaki a mozdulataival többet árul el, mint a beszéd tartalmával. A gesztusok, a mimika bizonyos mértékig genetikailag öröklött mechanizmusok, amelyekre ráépülnek a társadalmilag befolyásolt, tanult mozdulatok. A szavak megválasztásán többnyire uralkodunk, akár valótlant is mondhatunk; az öröklött mozgásokon azonban sokkal kevésbé uralkodunk, hiszen biológiailag determináltak. Metakommunikációnk tehát nemcsak gazdagabb lehet, mint a direkt kommunikáció, hanem sokkal igazabb, őszintébb is. Egy alig észrevehető, pici, nem szándékos és nem is tudatosuló szemöldökfelhúzás (vagy annak elmaradása) csalhatatlanul jelzi, hogy valaki valóban őszintén örül-e a találkozásnak, vagy csak úgy csinál.

Alap-érzelmek. Hat alapérzelmet különböztetnek meg: öröm, bánat, harag, meglepődés, félelem, undor. Ezek mimikája gyakorlatilag minden emberi kultúrában hasonló és egyértelműen megkülönböztethető.

Tevékenység: Némi gyakorlással elérhetjük, hogy akarattal vagy csak a mellkasi légzést működtetjük, vagy csak a hasi légzést. Az első esetben arra figyelünk, hogy a hasunk lehetőleg ne mozogjon, vagyis hogy a rekeszizmunk maradjon ellazulva. A második esetben pedig éppenséggel a rekeszizom megfeszítésével (a hasunk kinyomásával) végezzük a belégzést.

Tevékenység: A hangszalagok rezgését modellezzük lufikkal! Ha egy felfújt lufi száját laposra húzzuk, a lufi magas hangon sípolni kezd. A levegő nyomása egy pillanatra szétnyomja az egymásnak feszülő gumilapokat, s kis levegő „kiszökik”. Ettől ott picit csökken a légnyomás, ezért a gumi a rugalmasságánál fogva összezáródik. Így viszont alatta ismét megnő a légnyomás, amely egy pillanatra megint szétfeszíti a gumilapokat. Ezek a lépések egy másodperc alatt több százszor vagy akár több ezerszer is megismétlődhetnek. A levegő tehát szakaszosan áramlik ki, rezgésszerűen. A hang pedig rezgés. A hang magasságát a frekvencia határozza meg.