Avartakaró mint szivacs. Nemcsak az avar szív magába sok vizet, hanem a gazdag aljnövényzettel rendelkező erdő mohaszőnyege is. A lehulló esővíz egy része így nem folyik le azonnal a hegyoldalon, hanem ott marad az erdőben és táplálja a fákat. Ennek a víztárolásnak van egy másik nagyon fontos vonatkozása is: a nagy esőzések (vagy hóolvadás) idején a lezúduló víztömeg egy része nem egyszerre éri el a patakok-folyók medrét, hanem fokozatosan. Napjainkban az évszázados átlagnál erősebb tiszai árvizek egyik (vagy talán fő) oka az, hogy a Kárpátokban (és Erdély más hegyein) nagyon sok helyen kivágták az erdőket. Ha pedig nincs se mohaszőnyeg, se avartakaró, a víz azonnal zúdul lefelé.

Szalamandra. Árnyas erdőkben lehet találkozni szalamandrával. Jellegzetes, sárga foltokkal tarkázott fekete színe összetéveszthetetlenné teszi. Lassan, kimérten emelgeti a lábát, s úgy megy előre. Bár távolról sem fürge, hosszú farka miatt az avatatlan szem a gyíkok rokonának vélné. De nem hüllő, hanem kétéltű. Olyan állat, amelynek a lárvája vízben él és kopoltyúval lélegzik, kifejlett formája pedig tüdővel. Vagyis ebben olyan, mint a békák. A kétéltűek rendjén belül külön csoport a békák, s külön az ún. farkos kétéltűek. Ez utóbbiba tartozik a szalamandra meg a különböző gőték.

Tölgyfajok. A 18. oldalon lévő képen két tölgyfa-faj is látható: kocsányos tölgy és vöröstölgy. A kocsányos és kocsánytalan tölgy egyaránt sokfelé előfordul hazánkban. A kocsány a virág(zat), illetve a termés szára. A kocsányos tölgy makkja tehát hosszú száron ül. A levelének azonban nagyon rövid a „szára” (levélnyele). A kocsánytalan tölgy esetében éppen fordítva van: a kocsány nagyon rövid, viszont a levélnyél hosszabb. (A képen kocsányos tölgy levele látható; két levél ül egy ágon.)

A vöröstölgy nem őshonos hazánkban. Díszfaként került hozzánk. Szerencsére nem igazán invazív, azaz nem szorítja ki élőhelyéről az őshonos tölgyeket. Vele ellentétben invazív fa pl. az akác, a bálványfa (elterjedt, de téves nevén: ecetfa), az ezüstfa, az orgona.