A régi hajósoknak nem volt könnyű feladatuk, amikor meg akarták állapítani, éppen merre hajóznak, mert még nem ismerték az iránytűt. Nem szívesen merészkedtek ki ezért a végtelen vízre, inkább a partok közelében hajóztak. Nappal a partvonal segítette őket a tájékozódásban, de éjszaka erről a segítségről le kellett mondaniuk. Ilyenkor csak a csillagokra hagyatkozhattak. A Sarkcsillag mutatta például az északi irányt. 

 

De mi történt, ha felhős volt az ég? Ilyenkor bizony bajban voltak. Ha a nyílt vízen érte őket az éjszaka, és a felhők miatt egy csillag sem mutatkozott, be kellett vonni a vitorlát vagy az evezőket, és várni a napfelkeltére, amikor a partvonal újra segítőjüknek szegődött.

 

Az ókorban már olyan fejlett volt a kereskedelem, és annyiféle értékes árut (bort, olívaolajat, selymet) kellett időre eljuttatni a célállomásra, hogy a hajósok egyre kevésbé engedhették meg az éjszakai leállást.

 

A hajótársaságok tudós emberei sokáig tanakodtak, hogyan tudnák az éjszakai hajózást biztonságossá tenni. Végül megszületett a megoldás: olyan jelzőtüzet kell gyújtani, amelynek lángját messze a tengerparttól is látni lehet. 

 

Ez azonban csak úgy lehetséges, ha nagyon magas torony tetején található a jelzőtűz, mert a Föld gömb alakja miatt minél távolabb vagyunk a Föld felszínétől, annál messzebbre látunk. Ha például egy csónakban ülünk, a szemünk alig egy méterrel van a vízfelszín fölött, s a látóhatár csupán 4 km-re húzódik. Mivel a hajósok azt akarták, hogy a lehető legmesszebbről legyen látható a jelzőtűz, nagyon magas épületet kellett építeniük, amihez komoly szaktudás és sok pénz kellett.

 

Az ókori Egyiptom egyik híres királyi családja, a Ptolemaioszok mindkettővel rendelkeztek. Nagy királyuk, Ptolemaiosz Szótér parancsot adott az építőmestereknek, hogy építsenek akkora tornyot, ahonnan a jelzőtüzek olyan messzire látszódnak, hogy minden távoli hajósnak segítséget nyújtanak, aki Egyiptomba tart. Így készült el a világ első ismert világítótornya az Alexandria kikötőjéhez tartozó Fárosz szigetén. Az építkezés 12 évig tartott, és 800 talentum aranyba került. Egy talentum 36,4 kilogrammal egyenértékű, tehát a világítótorony 29 120 kg arany áráért épült fel.

 

(A folytatás a nyári számban olvasható)