bla
Hol a fény szórjahol a szél tolja,
hol a hold küldi lila fátyolba,
hol a fülemüle éneke hívja.
 
Buja ág rejtiima rebbenti,
hol aludt éjjelsoha nem sejti –
csak a fekete patak vize tudja.
 
(Szabó Attila: Hajnali lidérc)
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
FÉNYSZÓRÓ
Z. Karvalics László

Fény a mellényzsebben

Ki ne találkozott volna már zseblámpával! Milyen táborozás közben a sátor belsejét meg a sötét ösvényeket megvilágítani, arcot alulról rémpofává varázsolni, takaró alatt olvasni vele … A helyszínelős filmekben is rögtön a zseblámpájukhoz nyúlnak a rendőrök, ha egy bűntettet vizsgálnak.
 
Azt azonban kevesen tudják, hogy a zseblámpa nagyjából egyidős a huszadik századdal. Az első szabadalmat 1898-ban adták ki, és szinte azonnal meg is jelent többféle kezdetleges, kézzel készült lámpa. Az izzó és az elem gyengesége miatt még nem tudtak folyamatos világosságot biztosítani, csak fel-felfénylettek – ezért hívják az Egyesült Államokban mai napig flashlightnak (ejtsd: fleslájt), villantott fénynek a zseblámpát. Alig néhány év alatt azonban annyit fejlődtek az izzók és az áramot szolgáltató elemek, hogy a zseblámpa igazi tömegtermékké, különleges becsben tartott személyes használati tárggyá vált. Minden háztartásban és autóban akadt belőle. Mivel nem volt túl drága, a díszzsebkendő mellett illett minden mellény és felöltő zsebében kis lámpát tartani. (Erre utal a magyar zseblámpa szóban a ’zseb’. ) 
 
A nagy érdeklődés ellenére nem ártott a reklám, amely a zseblámpa 101 használati módját mutatta be, a gyümölcscímkék aprócska betűinek olvashatóvá tételétől a hűtőszekrény (akkor még meg nem világított) belsejének felfedezésén át az éjszakai Morse-kódos jeladásig.
Ezek a zseblámpák már majdnem olyanok voltak, mint mai utódaik. Működtetésükhöz persze jó pár, az izzónak áramot biztosító elemet is kellett vásárolni – ezért terjedt el az elemlámpa elnevezés is. 
 
 
(A folytatás a nyári számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek