Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háromfejű boszorkány. Igen, jól hallottátok, boszorkány. Nem csak sárkányból létezik ám háromfejű! Egyszer, mikor a közeli faluban járt, megpillantott egy délceg vándorembert. Azonnal beleszeretett, ám nem tudta eldönteni, melyik feje szólítsa meg a férfit.

 

A három fej ugyanis folyvást csak pörlekedett: ha az egyik balra akart fordulni, akkor a másik jobbra, a harmadik pedig egyenesen ment volna tovább. Vitatkoztak, hogy mit süssenek ebédre, mert a három fejnek eltért az ízlése, de egy sem szerette megvárni, hogy a másik kettő is a maga kedvére való ételt készítsen. Egész álló nap veszekedtek, apró-cseprő kérdések miatt is ádáz szócsatát vívtak. A falu a rikácsolásuktól lett volna hangos, ha a boszorkány nem egy távolabb eső dombtetőn él. 

 

Végül úgy döntöttek, az az igazságos, ha először a legidősebb, legmagasabban lévő fej beszél a kiszemelt jövendőbelivel, utána a második és végül a harmadik. Elhatározták, hogy olyan főzetet készítenek, amely elhomályosítja a vándor elméjét, hogy ne vehesse észre a másik két fejet, míg az egyikkel beszél. Hanem aztán mindegyik fej addig ügyeskedett, míg más-más szerelmi bájitalt adtak a legénynek.

 

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)