HÁRMASÚT
Rigó Kata | Szabó Zelmira

Honvágy

Haza akarok menni!

– kiabáltam a harmadik csempeboltban.

A kuckómra gondoltam, 

a kibolyhosodott, zöldkockás falvédőre

és a kopott, gyurma-pöttyös szőnyegpadlóra,

pedig már máshol lakunk.

Anyáék mondták, hogy lesz külön szobám, 

de nem szóltak előre a festékszagú ürességről,

sem a sötét falon moccanó idegen fa árnyékáról.

A meggyet sokszor emlegették.

A legfelső ágon már találtam érettet,

a leve csupasz hasamra csöppent,

magját vörös ujjaim közé szorítottam, és kilőttem.

A kertek zöld kockái felett süvített éppen,

amikor rájöttem, hol vagyok:  Otthon.

Ahonnan csak nagyon ritkán vágyom majd haza.