Haj-rá, és Bajusz is rá, Ritmuskészítők előre, Szellemvasút indulj, Szemedben a világ Kollázs-varázs legyen és Nézzük együtt Gulácsy Lajos képeit! Most kezdődik a Szójátéktéren a Tutyimutyi paksaméta, Sárgája nap, fehérje hold. Közben Blökkencs és Hencó a városba mennek, A medve városába, ahol Borka és az Incifinci várja őket, meg Tetkó, a tengerész, kezében Ólomkatona és ezüstkanál. És akkor... a hajó elsodródott. De az Időjáték… Pétere megjött. És a Tojásoló idején elterjedt a hír, hogy Aprópénz és rózsa akkor is kell a Szitakötő szótár szerint, ha Fűben, fában orvosság lakik, s ha Azt állítom: asztal, ez úgy hangzik, mint a nagy titok, hogy: Volt egyszer egy kemence.
 |
Dávid Ádám | Orr Máté Tetkó, a tengerész Van egy barátom énnekem, mogorva, lusta és merész. Hozzá szól messzi énekem. Ki ő? Tetkó, a tengerész!
Az óceánban éldegél. Veszett viharban tettre kész, amúgy örökké lent henyél. Ki ő? Tetkó, a tengerész!
Korall-kabátja rám ragyog, moszat-szakálla mélybe vész, mikor morogva felbugyog. Ki ő? Tetkó, a tengerész!
Arcán ijesztő sebhelyek, nyakában lánc lóg, sárgaréz. Két karján pingált pikkelyek. Ki ő? Tetkó, a tengerész! A pikkely persze matrica, ha elkopik, nincs semmi vész. Barátja minden vascica – Ki ő? Tetkó, a tengerész!
Mogorva bár, tudom, szeret. Mikor ijedt szemembe néz, csitulnak mind a vad szelek. Ki ő? Tetkó, a tengerész!
Egy kagylót még felém hajít. „Ezen keresztül majd elérsz!” S kibontja vitorlás haját. Ki ő? Tetkó, a tengerész!
Azóta, drága, jó barát, hiányzol és fülemben élsz: ha hallgatom kagylóm dalát, köszönt Tetkó, a tengerész! |