bla
Két szín zenél, beszél párban,
ha érzed, meg is érted,
színtől színig száll a szó.
 
[Horgas BélaSzínjátékok]
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Kámán Balázs

Tündér vagy boszorkány [3]

Szoktál néha mesehősökről képzelődni? Például Hófehérke futásáról az erdőben? Láttad már magad előtt, ahogy könnyét nyelve, lihegve érkezik a törpék házába, „milyen pöttöm lények lakhatnak itt, tűnődik, most merre járhatnak?... Vajon miért akart megöletni a mostohám, mikor sohasem tettem rosszat? – gondolja, míg az egyik ágyacskába kuporodva el nem nyomja az álom. S a törpék?! Első megdöbbenésük és örömük után milyen nehezen magyarázzák a jóhiszemű Hófehérkének: a világban bizony bőven akad gonoszság. A gonoszok ráadásul másokat is gaztettekre kényszerítenek. Nem elegendő védekezni, másokat is meg kell védeni a gonoszságtól – mindenekelőtt a gyengéket és kiszolgáltatottakat. 
 
Hófehérke mostohája betegesen féltékeny volt, de úgy hiszem, a vadászon kívül egy csomó alattvalóját is bűnbe vitte volna. A rossz szándékú, hataloméhes emberek rendszerint erőszakkal és pénzzel mindenki fölött uralkodni akarnak. 
 
Szegény törpék! Gondban lehettek. Vakarták a szakállukat, egymás szavába vágtak, de akármilyen bölcsek voltak, nem találták a megnyugtató válaszokat: hogyan lehet felismerni és főleg miképpen lehet elutasítani a rosszat? Pedig nem sejthették még, hogy a mostoha nem használja majd a gonoszság legátlátszóbb és így legkönnyebben leleplezhető módszereit. Nem akar semmit eladni Hófehérkének, nem ígérget neki és nem csalja sehová. Miért lett volna bizalmatlanabb hősnőnk az almaárus asszonynak álcázott mostohával, mint aztán a semmiből előkerülő királyfival? Vagy fordítva: hihetett-e a királyfinak? Hogy csakugyan királyfi és valóban első látásra megszerette őt? 
 
Bántotta a törpéket, hogy reggel dolgozni mennek, s nem rostokolnak naphosszat az üldözött lány mellett – bár talán az is ártalmas, gondolták, ha megfosztják önállóságától. 
 
Rengeteg felnőtt – szülő és tanár is – a törpékhez hasonlóan füstölög: kell-e egyáltalán tudni a gyerekeknek mindarról, ami rút és elszomorító. 
 
A szigorú jogi szabályozás ellenére sem csökken a gyerekeket kihasználók és bántalmazók száma. Napjainkban is szinte minden országban működik például a „koldusmaffia“. A meggazdagodott bűnözők némelyike tulajdonának tekinti a forgalmasabb kolduló helyeket, a nyomorultakkal összeszedetett pénz javát pedig könyörtelenül elveszik. Ráadásul hideg fejjel kiszámítják, mennyire jövedelmező gyerekekkel vagy fogyatékkal élőkkel koldultatni, mert a részvét adakozóbbá tesz. Sajnos, nem ritka, hogy a gyerekek éhezését vagy súlyos betegségét arra használják fel, hogy pénzt szerezzenek a meghatódó emberektől. A pénz nagyobb részét azonban nem gyerekélelmezésre vagy orvosi ellátásra fordítják, hanem megtartják maguknak.  
 
 
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek