bla
Az ÉN születésnapi tortám rögtön KÖZÖS
lett a vendégekkel, amint meg akartam
enni az egészet, pedig olyanról sem hallottam
még, hogy valakiknek KÖZÖS születésnapja
lenne, az ilyesmi nagyon ritka, a születést
nem lehet úgy időzíteni, mint a filmekben
a bombát
(Lackfi János: Közügyek)
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
KÖZÖSKÖDÉS
Horgas Judit | Gráf Dóra

Tudja a manó

Zanót félkézzel megkapaszkodott egy vastagabb hajszálban és csendesen, de kitartóan, manó-
módra szitkozódott.
– A nádi boszorkány vigye el ezt a rengeteget! A mennydörgős ménkű üssön ebbe a göcsörtös fésűbe! A rézfán fütyülő mindenségit ennek a csúszós bakancsnak!
Morgolódás közben addig hintázott előre-hátra, míg egyetlen lendülettel sikerült visszakászálódnia Panni fejére. Ismét nekiindult kibogozni a nagy hajgubancot, de nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy valami nincs rendben. Miért kapott ma ilyen lehetetlen feladatot? Kosbor apó máskor gondosan ügyelt a beosztásra. Zanót erős volt és fürge, de az ujjai tompák, a feje meg kopasz, mint a tökhogy is érthetne a csuszamlós, végeláthatatlan kígyóként tekergő hajszálakhoz? Ezt a munkát rendszerint a hosszú ujjú Tőzike végzi, neki az ilyesmi meg se kottyan, ő meg már órák óta szerencsétlenkedik
Az előbb is, majdnem leesett, pedig jó egy órán át tartott, míg felmászott. 
Amikor sikerült újabb hat hajszálat kiszabadítania, lehuppant, hogy kilihegje magát. Panni fejéről messzire látott, de akárhogy meregette a szemét, nem tudta kivenni, miben mesterkedik a kisujj környékén dolgozó Bangita. Egyáltalán, mi keresnivalója lehet ott? Hiszen ő a fogak mestere: puha ronggyal fehérre suvickolja ott is, ahová a fogkefe be sem fér. Most meg valami zöld kulimásszal hadonászik, csorog a kezéről, még a ruhájáról is. Persze, Panni biztos megint rágta a körmét, és kisebesedett, de a gyógyításhoz Peremizs ért közülük a legjobban. Mi történik itt?
Már hajnalodott, mire sikerült simára fésülnie Panni haját. Zanót kinyújtóztatta a szokatlan munkától megmerevedett tagjait, és ásítozva a manóbarlang felé vette az utat. Otthon azonban a szokott békés nyugalom helyett lármás zűrzavar fogadta. Tőzike egy karosszékbe roskadva sírdogált, Peremizs a haját tépte, Som és Hérics nedves ruhával törölgette a zöld kulimásztól csöpögő Bangitát, Lúdmák meg fel-alá szaladgált, hogy mindenkit lecsendesítsen. A manóknak ugyanis aranyszívük van, de a modoruk nem túl kifinomult. Ha felmérgesednek, olyat is mondanak, amit később megbánnak.
– Hogy kenhettél rá farkasbogyót, amikor a legostobább manó is tudja, hogy az fülgyulladásra való! – jajdult fel Peremizs, Bangita meg a vállát vonogatta, de olyan kifejezően, hogy egyszerre jelezze bűnbánatát és sértődöttségét. 
– Te meg összekeverted a szomorú álomdarabkákat a mosolygósakkal! Összevissza varrtad a szemhéját, csoda, ha reggel ki tudja nyitni a szemét! – vágott vissza Hérics, és a kulimászos vödörbe csapta rongyát. 
– Honnan tudhattam volna? Nekem egyformának tűnt mindegyik… Tőzike is azt mondta, hogy jobbra a második láda…
 
 
(A folytatás a téli számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek