Mit fogtál ki?, Torzonborz, Mit fogott a hálótok? Hogyan szólíthatom? Tudod, Jetik a tengerben is laknak. Halló! Háló? Mivel lát jól az ember?, Gyöngyhalászok. Csobbanjunk! és Nézzük együtt Szobotka Imre képeit! Vigyen minket a Szellemvasút, avagy a sírás és nevetés ereje Nagymama tenyerén, suhanjunk Mint hal a vízben, mint Az istennő madara, mint A növénydoktor a Zöld ebéd után. Táltoslovam patkója csattog ott: Játék az utcán.
   |
NÉZZÜK EGYÜTT...
Szobotka Imre képeit! Idézzük fel a kubizmus fogalmát, amivel nem is olyan régen, a múlt évi nyári számban, Kmetty János műveivel ismerkedve találkoztál már. A 20. század elején formálódó modern művészeti irányzatok követői azt vallották, hogy a festészetnek nem a látott valóság utánzása, hanem az annak megfelelő egyéni kép megalkotása a feladata, méghozzá a térbeliség hangsúlyozásával. A kubisták ezt tovább vitték, és a máig festőóriásként ismert francia Cézanne (ejtsd: szézán) meghatározását követték. Szerinte a természetben minden a gömb, a kúp és a henger formáját követi. Ezt az elvet persze minden jelentős alkotó a saját mértékének, ízlésének megfelelően alkalmazta. Cézanne például sohasem mondott le az ábrázolásról, és ebben megegyezik vele Kmetty és Szobotka is. Szemléletük, de festői történetük is hasonló, egymással szinte párhuzamos. A kubizmusnak mindketten egy szelíd változatát művelték.
Szobotka Imre (1890–1961) a budapesti Iparművészeti Iskola növendékeként kezdte tanulni a szakmát s közben tanulmányúton járt Velencében, Rómában és Párizsban. 1911-ben Erdélyben élt, és ott rendezte első önálló kiállítását, majd Párizs következett, a kubisták hatása. 1914-ben már együtt állított ki velük, képeire pedig föfigyelt az irányzat egyik vezető alakja, a korszakos jelentőségű költő, Apollinaire (ejtsd: apoliner). Ebben az évben tört ki az első világháború, és festőnket – mint ellenséges állam polgárát – internálták (azaz rendőri felügyelet alatt álló kényszerlakhelyre telepítették) egy kis francia faluba, ahonnan csak 1919 végén térhetett haza. Itthon rendszeresen szerepelt a különféle modern irányzatok kiállításain, de képein nem a kevés színt, néhány mértani formát alkalmazó „tudományos” kubizmust művelte.
(A folytatás a nyári számban olvasható)
|