Mit fogtál ki?, Torzonborz, Mit fogott a hálótok? Hogyan szólíthatom? Tudod, Jetik a tengerben is laknak. Halló! Háló? Mivel lát jól az ember?, Gyöngyhalászok. Csobbanjunk! és Nézzük együtt Szobotka Imre képeit! Vigyen minket a Szellemvasút, avagy a sírás és nevetés ereje Nagymama tenyerén, suhanjunk Mint hal a vízben, mint Az istennő madara, mint A növénydoktor a Zöld ebéd után. Táltoslovam patkója csattog ott: Játék az utcán.
 |
JOGOM VAN
Kámán Balázs Hogyan szólíthatom? A francia Emberi és polgári jogok nyilatkozata a 18. század végén törvénybe, sőt, az állam jogrendjét meghatározó alkotmányba emelte az egyenlőség és igazság eszméit. Ez óriási eredmény volt – még akkor is, ha nagyon hamar megmutatkozott, hogy a törvények sem teremtenek egyenlőséget és igazságot. Az igazságot ugyanis nem lehet elrendelni vagy megparancsolni. Gondold csak el: ki parancsolna és kinek? Ahol valaki parancsolhat, ott biztosan nincs egyenlőség a jogokban. Ahol valaki parancsol, ott rengetegen félnek, a félelem miatt sokan talán engedelmeskednek is, de ez nem szabadság, és nem lehet az igazságosság alapja.
Furcsa ellentmondásnak tűnik, hogy bár minden jóérzésű ember szeretne olyan közösségben élni, ahol nincs kizsákmányolás, és az állampolgár számíthat a közösség védelmére, a valóságban nem jön létre egyenlőség, és a javakat nem osztják el igazságosan. Külön-külön talán mindenki úgy véli, hogy az államnak biztosítania kell a gyerekek tanulását, függetlenül attól, ki milyen körülmények közé születik. Legtöbben belátják, hogy gondozni kell a betegeket, az öregeket vagy a fogyatékkal élőket, mégis, csak kevesen mondanának le anyagi kiváltságaikról.
Hogy akkor miért volt olyan nagy eredmény a polgári kor kezdetén törvénybe iktatott nyilatkozat? Mindenekelőtt azért, mert az elképzeléseket sohasem tudja megsemmisíteni a gyakorlat. A gondolat – és az egyenlőség eszméje vagy a jogszabályok is gondolatok! – csak másféle gondolattal cáfolható. Igaz tehát, hogy a nyilatkozat óta is mindenfajta társadalmi rendszerben megsértik az ember jogait, és nincs fajtól, nemtől, életkortól, vallástól független egyenlőség, viszont van igazodási pontunk, és tudjuk, milyenek a helyes és emberhez méltó viszonyok. Különben is, aki józanul meglátja a gyakran csúnya valóságot, nem kell, hogy lemondjon a maga szép elképzeléseiről és vágyairól. Nincs ez másképpen a saját hétköznapi életünkben sem. Biztosan te is csalódtál már. Például, akit barátodnak hittél, egyszer csak bután és ellenségesen viselkedett. Talán iszonyatosan feldühített vagy elkeserített, de ugye, nem mondtad még magadban sem, hogy akkor nincs, nem lehetséges barátság?
A szabadság vagy az egyenlőség törvénybe emelését nem lehet lebecsülni, és fölényesen legyinteni rá. Az eszmék minél pontosabb megfogalmazása nagyon fontos a gyakorlati megvalósításhoz. De nem csupán a törvényalkotóknak kell gondosan megválogatni a szavakat! Az egyszerű állampolgárnak is értenie kell a törvény „nyelvét”. Hiszen az egyenlőségre vagy az igazságosságra olyan sokszor hivatkoztak már durva egyenlőtlenséget és igazságtalanságot fenntartó államhatalmak.
(A folytatás a nyári számban olvasható)
|