Szarvasok képében, Átváltozó hangok kíséretében, Változó szerepekben megtörténtek az Átváltozások. Micsoda madár lett, de nem ám A megbabonázott Zubolyból a Vérfarkasok, vámpírok és álvámpírok között! Ha eljön a tavasz és Nézzük együtt Berény Róbert képeit, akkor Az ősemlőstől az űrtüdőig Mindennapi átváltozásokat látunk. Aztán megyünk tovább, Polgártársak és polgártársnők a Színjátékok szekerén. A szavak dalolnak, ez a Szellemvasút… avagy gyógyíthat-e az író? Téged mi érdekel? A Csillámcsoda vagy Kristályország virágai? Vagy a Mesevadászat – hősök, segítők és bűbájkeverők, s persze Madarak közreműködésével? Vagy a Betyárélet, Alakváltásokkal? És Elmeséled, hogy mit rajzoltam?
  |
Bujtor László Csillámcsoda Ma már különös elképzelni, de az autók tömeggyártásának kezdetén, az 1910-es években a gépkocsik csak fekete színűek voltak. Hogy miért éppen a feketét választották? Mert ezt volt a legkönnyebb előállítani, és az alapanyaga is olcsó: csupán korom kellett hozzá, ami bár közönséges, különleges is, mert tökéletes a fényelnyelő képessége. A koromszemcsékről semmilyen fény nem verődik vissza – ezért látjuk feketének! Később a gyártók felismerték, hogy az emberek más színű autókat is vásárolnának (bár a fekete tekintélyes, sőt, félelmet keltő jellege miatt még mindig népszerű).
Mi a helyzet a többi színnel, például a fehérrel? Nos, fehér festéket jóval bonyolultabb előállítani. Sokkal nehezebb volt megtalálni az anyagot, ami – ellentétben a feketével – nem tökéletesen elnyeli, hanem tökéletesen visszaveri a ráeső fényt. Ilyen különleges anyag a rutil nevű ásvány pora. Kristályos formájában gyönyörű, mézbarna színű, áttetsző szálas ásvány, és magmás vagy metamorf (magyarul átalakult) kőzetekben gyakori. Érdekes, hogy ha ezt a színes és áttetsző ásványt porrá daráljuk, tökéletes fényvisszaverő festék-alapanyagot kapunk.
Ám akár fehér, akár fekete, mégsem csillog!
A metálfényezést a múlt század derekán kísérletezték ki. A metálos fényhatást a festékbe kevert apró alumíniumreszelék fénytörése hozza létre. Az alumíniumforgács részecskéinek mérete csupán a milliméter töredéke, mégis látványosan csillog. Néhány évtized alatt a különlegességből átlagos lett: a legtöbb autó ma metálfényezéssel készül, kevés a pasztellszínű.
A kísérletezés azonban nem állt le. Néhány évtizeddel később, 1987-ben tűnt fel az új fényezési eljárás, a gyöngyházfényezés. Mitől más, mint a metálfény? Csillogása lágyabb, több oldalról látszik a különleges fényvisszaverődés, és akkor is sziporkázik, ha nem esik rá közvetlenül a napfény. Vajon mi okozza a különleges csillogást? Van-e köze a kagylók gyöngyházrétegéhez? Ma már nincs, de kezdetben, amikor a festékkel kísérleteztek, bizony megpróbálták – igaz, sikertelenül –, hogy a kagylók porrá őrölt héját keverjék a festékbe. A mai gyöngyházfényezésnek már semmi köze nincs a gyöngyházhéjú kagylókhoz vagy csigákhoz. A gyöngyházfényt egy kőzet finomra őrölt pora adja. A metamorf kőzetekből nyert ásvány, a csillám szükséges ehhez. A csillám szilikátásvány, földünk mélyének terméke és a földkéreg gyakori alkotóeleme. A szilikátok a föld kérgét felépítő legalapvetőbb és leggyakoribb ásványok, csaknem minden kőzetben megtalálhatók. Egyik családjuk a csillámfélék, amelyek a föld gyomrában, több száz, esetleg több ezer méteres mélységben megrekedt, évmilliók alatt lassan kihűlt és kikristályosodott hatalmas magmatestek repedéseiben, az úgynevezett pegmatitokban válnak ki, tenyérnyi lapocskák formájában.
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
|