Szarvasok képében, Átváltozó hangok kíséretében, Változó szerepekben megtörténtek az Átváltozások. Micsoda madár lett, de nem ám A megbabonázott Zubolyból a Vérfarkasok, vámpírok és álvámpírok között! Ha eljön a tavasz és Nézzük együtt Berény Róbert képeit, akkor Az ősemlőstől az űrtüdőig Mindennapi átváltozásokat látunk. Aztán megyünk tovább, Polgártársak és polgártársnők a Színjátékok szekerén. A szavak dalolnak, ez a Szellemvasút… avagy gyógyíthat-e az író? Téged mi érdekel? A Csillámcsoda vagy Kristályország virágai? Vagy a Mesevadászat – hősök, segítők és bűbájkeverők, s persze Madarak közreműködésével? Vagy a Betyárélet, Alakváltásokkal? És Elmeséled, hogy mit rajzoltam?
 |
Z. Karvalics László Az ősemlőstől az űrtüdőig A múlt század fordulóján sokan egyetlen képen próbálták ábrázolni, ahogyan a legkorábbi, parányi lények kétéltű utódai elhagyták az óceánt, majd meghódították a szárazföldet és az eget, hogy a cickány-szerű ősemlősből kifejlődjenek az ősi majmok, s végül az ember. Ilyesféle átalakulás-ábrázolások azóta is szép számmal születnek.
De elgondolkodtatok-e azon, hogyan tovább? A mára kialakult emberi test vajon miként, milyen irányban változik?
A környezethez alkalmazkodó modern embernek már nem a teste alakult át: biológiai hiányosságait technológiával és kultúrával ellensúlyozta. A hidegtől ruha védi, és nem szőr, nem fogát és karmát erősítette, hanem fegyvereket készített. Így sikerült szembeszállnia a természeti környezet kihívásaival, és úgy tűnik, megszűnt a kényszer, hogy az egymást követő generációk a test átalakulásával alkalmazkodjanak a külvilághoz.
Csakhogy az emberiség kilépett a Naprendszerbe, a Holdat és a Marsot ostromolja, útja a kozmikus terekbe vezet. Vajon elég a szkafander, hogy zord, barátságtalan bolygókon és a jéghideg csillagközi térben életben maradjanak az első űrtelepesek? Milyen izgalmas belegondolni, hogy olyasmi játszódik most le, mint amikor az első kétéltű kimászott az óceánból!
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
|