Szarvasok képében, Átváltozó hangok kíséretében, Változó szerepekben megtörténtek az Átváltozások. Micsoda madár lett, de nem ám A megbabonázott Zubolyból a Vérfarkasok, vámpírok és álvámpírok között! Ha eljön a tavasz és Nézzük együtt Berény Róbert képeit, akkor Az ősemlőstől az űrtüdőig Mindennapi átváltozásokat látunk. Aztán megyünk tovább, Polgártársak és polgártársnők a Színjátékok szekerén. A szavak dalolnak, ez a Szellemvasút… avagy gyógyíthat-e az író? Téged mi érdekel? A Csillámcsoda vagy Kristályország virágai? Vagy a Mesevadászat – hősök, segítők és bűbájkeverők, s persze Madarak közreműködésével? Vagy a Betyárélet, Alakváltásokkal? És Elmeséled, hogy mit rajzoltam?
 |
JOGOM VAN
Kámán Balázs Polgártársak és polgártársnők Alig hat hét telt el az 1789-es francia forradalomból, amikor az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadta az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát. Az új rendszer eszméit összefoglaló dokumentum első pontja a legősibb-legszebb vágy teljesülését hirdeti: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad”. A tájékozottabbak már akkor is tudták, hogy a francia társadalom életét – s azóta az összes diktatúra nélkül működő országét – meghatározó alaptörvény az amerikai függetlenségi nyilatkozat mintájára készült. 1776. július 4-én írták alá az „alapító atyák”-ként emlegetett amerikai államférfiak a brit gyarmatbirodalomtól elszakadt, tizenhárom önálló állam szövetségének okiratát. Július negyedike, a Függetlenség Napja ma is a legfontosabb állami ünnep az Egyesült Államokban. Egyébként az amerikai nyilatkozatban a világon először azt is megfogalmazták, hogy a szabadságon és jogegyenlőségen túl minden ember természetes joga, hogy boldogságra törekszik.
Mit gondolsz, amikor a függetlenségi háború hősei nemes társadalmi eszméiket szövegezték, eszükbe jutottak a fekete bőrű rabszolgák? Vörösmarty Mihály csaknem nyolcvan esztendővel később egyszerre idézi lelkesülten és keserűen az amerikai jogalkotást:
„Hol legkelendőbb név az emberé, / Hol a teremtés ősi jogai / E névhez ‘ember!’ advák örökűl – / Kivéve aki feketén született, / Mert azt baromnak tartják e dicsők / S az isten képét szíjjal ostorozzák.”
A francia Emberi és polgári jogok nyilatkozatát az a La Fayette (ejtsd: lafajett) márki szövegezte, aki kamaszkorában megszökött a főurak gyerekeinek létrehozott iskolából, és királyi tiltás ellenére Amerikába hajózott, hogy a függetlenségpártiak oldalán harcoljon. A korán árvaságra jutott, de dúsgazdag főúr egész élete kalandregénybe illő.
A legendásan bátor katona következetes híve volt az alkotmányos rendnek. Amerikából visszatérve – még mindig nagyon fiatalon – a társadalmi reformokat követelők egyik vezetője lett, de a forradalmi terror idején ő szöktette meg a francia királyi családot. Hol kitüntették, hol börtönbe zárták a megtörhetetlen szabadságharcost.
Nézzük most figyelmesen az általa fogalmazott, nagyhatású nyilatkozatot! Először is: miért kell az általános „emberi” jogok mellé tenni a „polgári” jelzőt? A szó itt nem szűkítést, kivált nem kirekesztést takar, inkább hangsúlyozza, hogy milyen elvek szerint változik majd a társadalom szerkezete. A feudalizmus törvényeit miként váltja fel a polgári jog. Hiszen elképesztően nagy átalakulás szükséges, ez pedig így vagy úgy szinte mindenkit érint. A középkor óta uralkodó rendi társadalomban a főnemesek rendjébe meg a főpapok rendjébe tartozók élveztek kiváltságokat, az úgynevezett harmadik rendbeliek – a polgárok és parasztok – helyzete pedig nagyon-nagyon különbözött egymástól. Hogyan is vethető össze a jómódú kereskedő és a földesurának kiszolgáltatott paraszt életmódja?! A szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavát szem előtt tartva kezdte hát alkotmányozó munkáját a nemzetgyűlés. Csakis a mindenkit megillető alapjogokból indulhattak ki. Elfogadták a függetlenségi nyilatkozatból ismert, ma is érvényes szabadság-felfogást, hogy mindenkinek mindent szabad, ami másnak nem ártalmas. A mindennapi gyakorlatban azonban a nagyszerű elvek nehezen érvényesülnek, mert sok millió érdeket kell egyeztetni. A kiváltságosak tűzzel-vassal védelmezik kiváltságaikat, az elnyomottak meg tűzzel-vassal akarnak jobb körülményeket, igazságosabb elosztást, törvény előtti egyenlőséget. Mindennek tudatában kell gondolkodnunk a La Fayette-féle nyilatkozat első pontjáról – az általános szabadságot és jogegyenlőséget rögzítő mondat ugyanis egy pontosvessző után folytatódik: „a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak”.
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
|