bla

Szarvasok képében, Átváltozó hangok kíséretében, Változó szerepekben megtörténtek az Átváltozások. Micsoda madár lett, de nem ám A megbabonázott Zubolyból a Vérfarkasok, vámpírok és álvámpírok között! Ha eljön a tavasz és Nézzük együtt Berény Róbert képeit, akkor Az ősemlőstől az űrtüdőig Mindennapi átváltozásokat látunk. Aztán megyünk tovább, Polgártársak és polgártársnők a Színjátékok szekerén. A szavak dalolnak, ez a Szellemvasút… avagy gyógyíthat-e az író? Téged mi érdekel? A Csillámcsoda vagy Kristályország virágai? Vagy a Mesevadászathősök, segítők és bűbájkeverők, s persze Madarak közreműködésével? Vagy a Betyárélet, Alakváltásokkal? És Elmeséled, hogy mit rajzoltam?

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép

Valachi Anna

Változó szerepek

El tudjátok képzelni, hogy nagyanyáitok még olyan iskolába jártak, ahol külön osztályban tanultak a lányok és a fiúk, s legfeljebb a szünetben, a folyosón vagy az udvaron láthatták egymást

Az 1950-es évek végén, kisiskolásként, csupa lány között nevelkedtem. Tanító nénink nagyon ügyelt, hogy távol tartson bennünket a fiúosztályoktól. Ránk és rájuk ugyanis másféle illemszabályok vonatkoztak, amelyek az élet minden területére kiterjedtek, az öltözködéstől a társaságbeli viselkedésig. Aki megszegte az előírásokat és kilógott a sorból, megbüntették. De minél nagyobb volt a tiltás, annál inkább nőtt bennünk a kíváncsiság. 
 
Tízéves, azaz negyedikes lehettem, amikor előadtunk egy színművet az osztállyal. Fiú híján az egyetlen „nadrágszerepet” rám osztotta a tanító néni – pedig a lányoknak még kiránduláson is tilos volt a sportos öltözet. A színpadon azonban posztónadrágot, csizmát, ködmönt, pörge kalapot kellett viselnem, talán még bajuszt is festettem magamra. 
 
Máig emlékszem kezdeti zavaromra. Osztálytársaim kicsúfoltak „másságom” miatt; váratlanul kirekesz-tettnek éreztem magam. A jelmezes próbán, majd a bemutatón azonban a magam módján bosszultam meg a sértést: lenézően, „férfiasan” viselkedtem velük. És ez hatott, a gúnyolódások abbamaradtak, talán mert meggyőzőnek találták az alakításomat. Ekkor sejtettem meg, mennyivel több lehetek önmagamnál, ha belül is azonosulok egy tőlem időben, térben távoli, nemben, életkorban különböző emberrel, akit a szerepem szerint alakítok. 
 
A színház világa továbbra is bűvkörében tartott – és meghökkenve fedeztem föl, hogy elődeinket is megalkuvásra késztették az adott történelmi korból fakadó társadalmi szabályok. A 16. századi angol színházban a női szerepeket is férfiak játszották, mert a korabeli vallásos szemlélet szemérmetlennek ítélte, hogy nők színpadon mutogassák magukat. Shakespeare (ejtsd: sekszpír) több színdarabjában férfinak öltöző lányokról írt – csakhogy ezeket a szerepeket is fiatal fiúk alakították: olyan lányokat jelenítettek meg, akik férfiruhába bújtak... Shakespeare színész is volt, jól ismerhette a jelmezcsere és az átváltozás izgalmas érzését.
 
 
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek