Szarvasok képében, Átváltozó hangok kíséretében, Változó szerepekben megtörténtek az Átváltozások. Micsoda madár lett, de nem ám A megbabonázott Zubolyból a Vérfarkasok, vámpírok és álvámpírok között! Ha eljön a tavasz és Nézzük együtt Berény Róbert képeit, akkor Az ősemlőstől az űrtüdőig Mindennapi átváltozásokat látunk. Aztán megyünk tovább, Polgártársak és polgártársnők a Színjátékok szekerén. A szavak dalolnak, ez a Szellemvasút… avagy gyógyíthat-e az író? Téged mi érdekel? A Csillámcsoda vagy Kristályország virágai? Vagy a Mesevadászat – hősök, segítők és bűbájkeverők, s persze Madarak közreműködésével? Vagy a Betyárélet, Alakváltásokkal? És Elmeséled, hogy mit rajzoltam?
 |
Hollós Máté Átváltozó hangok Lassacskán belaktam a házat. Lementem az udvarára is. Néhány fa állt ott, óvodás koromban épp elegendő egy kis bújócskában fedezékül. Majd kisétáltam a ház elé a térre. Olyan volt, akár egy udvar, de sok-sok fával. S nemcsak akkorával, mint odabenn a szilva, hanem terebélyes vadgesztenyével, hórihorgas jegenyével. Ha akartam, szinte belevesztem a pagonyba, játszhattam, hogy őserdő az. Pedig csak park volt, annak sem a legnagyobb: a szélén ott parkoltak az autók, amelyeket szerettem, de jó volt néha elbujdosni előlük a ház kertjébe.
Nem mesét mondok ezzel a néhány mesének ható mondattal. Azaz mesélek, csak épp nem a fákról, az udvarról, a parkról. Hanem a zenéről!
A zene szüntelen átváltozás. Mármint a művészi zene, amely nem egyszerűen ismétli a versszakokat, amiket csupán újra hallani jó, hanem mesél a hangokról, arról, mi történik a hangokkal. A hangokból dallamok, zenei témák alakulnak, s egy-egy zeneműben ezek a témák folyton változnak. Délceg dúrból fájdalmas mollba. Vagy épp súlyos, tragikus mollból éterien tiszta dúrba. Hosszabb hangok lassúbbnak érződő ritmusából aprózó gyors hangokba, de úgy, hogy közben felismerjük: ugyanaz a téma mutatja más arcát. Itt vidám, ott ijedt, amott megkönnyebbül, még odébb elszomorodik. Új és új jelmezt ölt magára, más-más helyzetekben különféleképp viselkedik. De ezenközben ő mindvégig ugyanaz a Hófehérke, vagy ugyanaz a Csilicsala. S ha már a jó öreg varázslónál vagyunk: a zenei témát el is tudja tüntetni egy időre az őt odavarázsoló zeneszerző, hogy azután nagyon frissen hozza vissza. Ám lehet, hogy a visszavarázslás közben más hangszerek játsszák, más színekbe öltözik a téma, esetleg hetykébb lesz a ritmusa, vagy épp elmélázóbb, szomorúbb, netán egy másik dallammal ütközve küzdelmet folytat. Úgy változik át, ahogyan kis „udvari” mesémben a néhány fa pagonnyá, gondolatban őserdővé. Vagy ahogyan kiemeljük a benti szilvafát és a kinti gesztenyét, jegenyét. Ahogyan bújócskázunk majd elbujdosunk, ahogyan az udvarról a térre merészkedünk, a parkba, ahol – ugyanannak a szónak más értelmét használva – parkolnak az autók.
De nemcsak egy – beszédünkből leginkább a mondathoz hasonlítható – zenei téma változhat meg. Akár egyetlen hang is. A hangszerek többségénél s az éneklésnél is a zenésznek hatása van a hang alakulására. Zongorán nem, ott a leütött hangot már nem lehet erősíteni, elszínezni, az – attól függően, hogy milyen erővel ütöttük le – kicsendül, elhal. De akár fúvós, akár vonós hangszeren, ügyes játékos még akár gitáron is be tud avatkozni a megszólaltatott hang sorsába. Próbáljatok meg egyetlen hangot énekelni, s azt hangosítani, halkítani. Kezdjétek mondjuk az a magánhangzóval az éneklést, majd fokozatosan változtassátok át o-ra, u-ra, e-re és így tovább. A hang akaratotok szerint átöltözik, más világításba kerül. Olyan, mintha egy alak állna előttünk mozdulatlanul, de előbb kék, majd zöld, sárga, lila reflektor fényében fürödne.
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
|