Szarvasok képében, Átváltozó hangok kíséretében, Változó szerepekben megtörténtek az Átváltozások. Micsoda madár lett, de nem ám A megbabonázott Zubolyból a Vérfarkasok, vámpírok és álvámpírok között! Ha eljön a tavasz és Nézzük együtt Berény Róbert képeit, akkor Az ősemlőstől az űrtüdőig Mindennapi átváltozásokat látunk. Aztán megyünk tovább, Polgártársak és polgártársnők a Színjátékok szekerén. A szavak dalolnak, ez a Szellemvasút… avagy gyógyíthat-e az író? Téged mi érdekel? A Csillámcsoda vagy Kristályország virágai? Vagy a Mesevadászat – hősök, segítők és bűbájkeverők, s persze Madarak közreműködésével? Vagy a Betyárélet, Alakváltásokkal? És Elmeséled, hogy mit rajzoltam?
 |
ÁTVÁLTOZÁS
Bene Zoltán | Maros Krisztina Vízi Borbála Amikor visszaérkezett a falunkba, eleredt az eső. Három esztendeig tartó keserű aszály után nagy, kövér cseppekben hullott az égi áldás. A faluvégi kurta korcsmában idegenkedve néztük a jövevényt. Aprócska volt, az arca öreg, rövid haja fénytelen és ritkás. Hosszú percekig még azok sem ismerték föl, akik atyafiságban állottak vele. Aztán valaki egyszerre lekoppintotta maga elé a poharát, fölvonta a szemöldökét, s megrökönyödve nyökögte: – Csak nem a víziboszor… Akarom mondani, a Borbála?
De! Azonnal tudtuk, hogy ő az, senki más.
Töpörödötten és ráncosan, az igaz, mégis itt van újra. És egy kiadós záport hozott ajándékba. Mióta elment, nem esett eső mifelénk. Most új életet lehel a földbe, a falunk határában elterülő lágy hantú mezőket virágba borítja, a kutakat föltölti, az utakon elveri a port. Ahogy néztem összegyűrt arcát, eszembe jutott, milyen volt, amikor távozott: sudár és szépséges, bőre akár az alabástrom. A haját maga után húzta a földön, azzal söpörte el saját nyomait. Összesúgtunk a háta mögött: a víziboszorkány, ott vonul a víziboszorkány! A bíró elégedetten hümmögött, és kidoboltatta, örvendjen mindenki, megszabadultunk egy galád teremtéstől.
Csakhogy három nap sem telt el, s fény derült az igazságra: mégsem őmiatta ölte magát kútba annyi ifjú. Nem ő okozta vesztüket, hanem Misch Tünde, akit attól fogva csak Hamisch Tündeként emlegettünk. Ez azonban mit sem változtatott azon, hogy ő, a vérig sértett Vízi Borbála, nyomtalanul eltűnt. S magával vitte az esőt.
Ám most hazatért. S vele a zivatar.
Odaléptem hozzá. – Mi történt veled? – kérdeztem. Csak nézett rám nagy, szomorú szemmel.
– Mi történt veled, Vízi Borbála? – kérdezték többen. Csak nézett ránk nagy, szomorú szemmel.
– Mitől változtál meg ennyire? – firtattam.
– Mitől, Vízi Borbála? – firtatták többen. Ő csak nézett, nem felelt.
– Még ti kérdezitek? – rivallt ránk valaki, s mi elcsendesültünk, sajgó orcákkal oldalogtunk el.
Vízi Borbála csak nézett utánunk, szomorú szemmel.
|