bla

Volt egyszer egy ösvény A méhkirálynő birodalmában, ott látta A nyár kisinasa A Nagy Bicajtúra kirándulóit suhanni Két keréken. Amikor megkérdezték tőle: Jó úton járunk? – ezt válaszolta: Ha a Vakáció =Expedíció, ha A négy évszakon át a Rókával együtt haladva a Szellemvasút és A dal szárnya vezet, akkor: Süss fel, nap! – vagyis, igen. Ez áll a Szitakötő szótár és a Régi históriák lapjain, ezt láthatjuk Anna Margit képeit nézegetve, ezzel játszik az Ősnyelvtan szerint a Szójátszótéren Széltoló. Közben hallani, hogy tart a  Szúnyog-koncert, és az egyik mese Máriáról, a másik a Sárkánybőrről, a harmadik A föld köldökéről szól, a negyedikben meg azt olvassuk: És akkor… nekirontott a szélmalmoknak. Ki volt az?   

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
IDŐJÁTÉK


Mária

Csak Lukács evangéliuma említi, hogy amikor az Úr elküldte Gábriel angyalt a Názáretben élő Máriához, és hírül adta a lánynak, hogy hamarosan fiút szül, a szűz ugyancsak kételkedett. Gábriel elmondta, hogy a Szentlélek erejétől fog megtermékenyülni, s ezért a gyermek Isten Fia lesz. Aztán hozzátette, mintegy bizonyságként, hogy lám, Mária rokona, Erzsébet is „fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van“. Erzsébet – némely történetváltozatban Mária anyjának testvére volt – férjével, Zakariás pappal szeretetben élt, és híresek voltak erényességükről, de nagy szomorúságukra nem született gyermekük. Egyszer aztán megjelent az idős Zakariás előtt az Úr angyala – már a zsidó Bibliában is ő tolmácsolja a rendkívüli gyermekáldásokat –, s kinyilatkoztatta, hogy meghallgatásra talált könyörgésük: Erzsébet fiút szül, akit Jánosnak neveznek el.

 

Mikor az angyal Máriánál járt, és nem is „megjósolta“, hanem tényként közölte a csoda bekövetkezését, a názáreti lány felkerekedett, és meglátogatta Erzsébetet. „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: ‚Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!‘... Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába“ – olvassuk megint csak Lukácsnál. Vagyis Mária egészen János, a később Keresztelő Jánossá lett fiú születéséig maradt nénjénél.

 

M. S. mester (akiről semmit nem tudunk, még a nevét sem ismerjük, csak ezt a kép alá rótt monogramot) 16. század elején készült gyönyörű festményét(Mária és Erzsébet találkozása) nézve könnyen zavarba jövünk. Hisz semmi kétség: a gyermekkel viselős nő Mária – a kék köpeny vagy kendő mindig eligazít! És Erzsébet gyöngéden arcához vonja az Isten-anya kezét. Szeretetteli és finom a mozdulat, nem nevezhetjük alázatosnak, de benne van az „igazi“ kiválasztott elismerése. Még különösebb, hogy a 13. századtól az egyház hivatalos ünneppé nyilvánította Mária látogatásának napját – a terhességre utalva úgy mondták: a „nehézkes“ Mária ünnepe, megkülönböztetve a többi Mária-naptól –, s ez július 2-a volt. Csakhogy jó pár nappal előbbre, június 24-re tették János születését.
A dátumok itt alaposan megkavarták a történetet. Már Lukács sem egészen következetes: azt írja, Erzsébet hathónapos terhes, majd hogy Mária köszöntésekor megmozdult a magzat – holott azt a kismamák már jóval előbb érzik.

 

De ha feltétlenül „számolni“ akarunk: Jézus december 24-én született, ezzel összhangban az angyali üdvözlet márciusban volt – s valóban, március 24-e máig Gábriel arkangyal ünnepe. Eddig minden pontosnak, jól követhetőnek tűnik. Az is, hogy János fél esztendővel előbb született Jézusnál.

 

Hanem a festmény nyári tájba helyezi a két várandós találkozását. Nem Zakariás házában, még csak nem is a ház előtt fogadja az idősebb a fiatalabbat, hanem a pompázó szabad természetben. Nézd csak meg! Hogy virít az írisz és a pünkösdirózsa! Ez a két virág éppúgy Máriához tartozik, őt jelképezi, mint a kék lepel. Mikor volt hát az a nevezetes találkozás, és melyikük volt közelebb a szüléshez?

 

A 17. században mindenesetre megváltozott a július 2-i ünnep neve: azóta Sarlós Boldogasszony, s már inkább az aratást-betakarítást köszöntik ilyenkor. De az anyaság meg a termékenység minden nép kultúrájában, képzeletében szorosan össze is tartozik.

 

Meglehet, ebben a történetben nem is olyan fontos „időrendet“ keresni. Jézus tavaszi feltámadása egybeesik a természet „megújulásával“. A magzattal áldott Mária látogatása a szintén gyermeket váró Erzsébetnél legelőbb is élet-ünnep. Az élet folytatásának–folytonosságának diadala. 

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek