VADÁSZ > Azt az élőlényt – legyen az ember vagy ragadozó állat –, aki vagy ami vadon élő állatokat üldöz, fogságba ejt, esetleg megöl, vadásznak nevezzük. A zsákmányt a húsért, trófeáért (például szarvasagancsért, elefántagyarért), gyógyító erejűnek tartott testrészért, bőrért, szőrméért – legtöbbször tehát az anyagi haszon miatt, néha azonban sportból lövik ki. A vadászok csapdával, lesből, a nyomokat követve, esetleg kutyákkal vagy hajtókkal maguk felé terelve ejtik el az állatot. Egyre többen vannak azonban olyanok, akik puska helyett fényképezőgépet kapnak elő – ez is a vadászat egy formája, amely néhány évtizede terjedt el.

A vadászokat sokszor támadják az állati jogok védelmezői. A ragadozók azonban nem lehetnek meg zsákmány nélkül, s a Föld egyes tájain élők az élelmük nagy részét még ma is így szerzik meg – például a sarkvidéki inuitok. Bár már az ősember is vadászott állatokra, előfordul, hogy a vadászból üldözött lesz. Zrínyi Miklós, költő és hadvezér – a szigetvári hős dédunokája – gyakran verselt a vadászatról, s azt a törökök elleni harchoz hasonlította. Aztán egy vadkan áldozata lett 1664-ben, a kursaneci erdőben. Mivel ragyogó képességű katona és politikus volt, aki az ország felszabadításának szentelte életét (akár a Habsburg uralkodók érdekeivel szemben is), sok ellenséget szerzett, ezért már a kortársak is kételkedtek, hogy a halálos sebet valóban állat ejtette-e rajta. Szintén vadászbalesetben és szintén gyanús körülmények között vesztette életét II. Vilmos angol király az első ezredfordulón, akit vagy a saját, rosszul kilőtt nyila vagy vadásztársának fegyvere ölt meg (utóbbit akár Vilmos öccse, a későbbi I. Henrik király is felbérelhette), miközben szarvasra vadásztak. Pár évtizeddel később pedig Szent István király fia, Imre herceg esett áldozatul egy felbőszült vadkannak.

DZSUNGEL > A kifejezés a szanszkrit jangala szóból származik, ami száraz, megműveletlen területet jelent. Ma egészen más értelemben használjuk: az őserdők sűrű, áthatolhatatlan részeit nevezzük így. Bár a dzsungelt a liánok, egyéb kúszónövények, cserjék és kisebb fák egymásba fonódó kuszasága, az életformák felmérhetetlen gazdagsága jellemzi, mégis egyfajta hiányt jelez. Amikor az esőerdők lombkoronája megsérül vagy elvékonyodik, e „hiányosság“ miatt a nap eléri a talajszinten uralkodó párás sötétséget, és a tápanyagokban szegény talajon egyszerre megszaporodik a növény– és állatvilág. Az esőerdők amúgy is a Föld legélénkebb vidékei: az összes életforma fele-háromnegyede bennük található (nagy a bizonytalanság, hiszen a tudósok szerint milliónyi állat– és növényfajt még nem ismerünk), és a világ oxigénforgalmának csaknem harmada is itt zajlik. Az esőerdők között vannak trópusiak, amelyek az Egyenlítő környékén találhatók, Afrikától és Ázsiától egészen Dél– és Közép-Amerikáig, Ausztráliáig és Óceániáig. A mérsékelt égövi esőerdők pedig Észak– és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon, Kelet-Ázsiában, valamint Európa egyes területein, például Nagy-Britanniában, az Adriai-tenger partvidékén és a Fekete-tenger környékén fordulnak elő. Felfedezhetünk bennük dzsungeleket, amelyeknek lakói az évi 2000 milliméter mennyiséget is meghaladó csapadék és a folyópartokat, tisztásokat elárasztó napfény, a magas hőmérséklet és páratartalom áldásait is élvezhetik. Az esőerdők szintjei mind más és más életformáknak adnak otthont. A felső, akár 80 méterre is kinyúló lombkoronaszintet sasok, pillangók, denevérek és egyes majomfajok, valamint orchideák és broméliák lakják. A középső, 30–45 méteres lombkoronaszintet rovarok milliói, kígyók, békák és madarak népesítik be. Az alsó lombkoronaszinten a fentieken túl olyan csúcsragadozók is megtalálhatók, mint a leopárd, a jaguár vagy a közönséges óriáskígyó. Az avar– és cserjeszint azonban csak a dzsungelben nyüzsög az élettől, a gombák, a termeszek máskülönben gyorsan lebontják és felszívják a csekély tápanyagot. A dzsungel legalább annyira ismeretlen vidék, mint az óceánok mélye: a „felfedezetlen” fajokon kívül Dél-Amerikában és Új-Guineában is több tucat vadászó-gyűjtögető törzsről tudunk, amelyek a civilizációtól tökéletesen elszigetelten élnek.

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)