Vizet áraszt, vihart kavar a Tavaszvita – Tudod, honnan fúj a szél? A Lépkedő szélevők, Szél szárnyán érkezők A szivárványszínű selyemzsinór mentén látják A víziló fogyókúrájának vízióját, ha Nézzük együtt Bálint Endre képeit! És akkor eljutunk a Fényben A Titanicig, a Moszkitótól a Tinizümmig, a Kicsi, a kisebb és a törpék közé, A nyúl, a jászol és a gát vidékére – valamennyi: Enyém, tiéd, övé. Ez a Szellemvasút – avagy az átváltozás öröme. A Varázsló a lakodalomban azt kéri: Nyelveljünk! Agyas vagy? Hallás és figyelem kell, s a Különös háziállatok meg a Szitakötőszótár, Sári és Nemszemétke, valamint Szent György, szép vitéz segít.
 |
VIZET ÁRASZT, VIHART KAVAR
Kámán Balázs | Láng Anna Röptetés Nem képzelődés volt, tényleg repültünk Gergővel. Apa is látta, hogy felemelkedtünk, még tapsolt is nekünk. Világszám! – kiáltotta, és valahogy a hangja is lökött bennünket, mert a széllel együtt süvített. Mintha nemcsak az ég meg a föld felől, hanem apa szájából is fújna.
Világszám!
Eleinte mind együtt rohangáltunk, de a fennsíkra érve megállt terpeszben, és a tenyerét is csak a hasa előtt ütögette össze. Azt mondta, ha kinyújtja a karját, és elengedi magát, ő is velünk száll, de valamiért nem akart – gyereknek való? –, inkább keményen lecövekelt, és az oldalával meg a vállával védekezett. Cselezett, mint amikor focizunk, csak éppen egy helyben maradt. Megfeszítette a lábát, erősen nyomta a talajra – ott a füves tisztáson nem kapaszkodhatott semmibe. De talán azért nem röpült velünk, hogy a tekintetéből gyorsan madzagot csináljon, és röptessen minket.
Világszám!
Mutatta, hogyan forduljunk háttal, a szél akkor belekap a nadrágunkba meg a dzsekinkbe, elég egy lökés, és huss, már el is rugaszkodtunk.
(A folytatás a tavaszi számban olvasható) |