Szentirmai-Zöld Máté
Tevékeny talajlakók
Az előző, komposztról szóló cikkben már olvashattad, hogy a szó latin eredetű kifejezésből származik, aminek jelentése: összetett. Azt is mondhatnánk, a komposztálás olyan, mint a műalkotás: ásványi, növényi és állati eredetű komponensekből komponált kompozíció. Ahogy minden műalkotásban, így a komposzt összeállításában is fontos az alkotóelemek gazdagsága, egymáshoz való viszonya és aránya.
A három fő komponens, vagyis elengedhetetlen alkotóelem:
1. NITROGÉNBEN GAZDAG ANYAGOK: nedves konyhai zöldjavak (zöldség és gyümölcsmaradványok), kávézacc, haj, köröm, toll és szőr, növényevő állatok ürüléke, frissen vágott fű.
2. SZÉNBEN GAZDAG ANYAGOK: száraz kerti zöldjavak (lehullott lomb, lemetszett gally, sövény nyesedék, faapríték, szalma), festetlen, natúr kartonpapír.
3. ÁSVÁNYI ANYAGOK: tojáshéj, fahamu, perlitek, zeolitok, egyszerű homok. Ezeket az anyagokat mértékkel szabad csak használni, különösen a fahamut, amelynek erősen lúgos a kémhatása.
Ha a talajlakó élőlények szaporodásához és táplálkozásához szükséges szerves anyagokat jól felaprítjuk, ezzel növeljük a komposzt felületét, és meggyorsítjuk a különféle folyamatokat. Az alkotóelemek gazdagsága, egymáshoz való viszonya és aránya, keveredése és összeérése – akárcsak egy zöldségleves elkészítésénél – elegendő időt, megfelelő meleget és odafigyelést igényel.
A kiindulási anyagok teljesen lebomlanak, új minőség, új anyag jön létre (például a diófalevélben található növekedésgátló anyag is átalakul, hatása a kész komposztban már nem kimutatható). A lebontást és a felépítést a komposztban tevékenykedő talajlakó élőlények végzik. Többségüket – a baktériumokat, algákat, gombákat – szabad szemmel nem is láthatjuk, de nélkülük a korhadás, a bomlási folyamat nem megy végbe. Az avarból, a korhadékból a pincebogárnak csúfolt szürke ászkák készítenek humuszt, amelyek valójában nem is bogarak, hanem szárazföldi rákok. A giliszták járhatóvá teszik a földet a levegő és a víz számára. A hosszú, vörös trágyagiliszta hasonlóképpen turkál-furkál a komposztban. A gyűrűsféreg bél- és gyomornedvei a talaj szervesanyag-tartalmát humuszban gazdagítják. A komposztot keveri mozgolódásával a rózsabogár lárvája is, a csupasz, fehér, szelvényes testű pajor. Még a haszontalannak tekintett, és gyakran „undorító csúszómászónak” nevezett csiga is hasznos lehet: nyálkája a komposztban összetapasztja a porszemeket.
(A folytatás a téli számban olvasható.)