Asztrológia, horoszkóp, ezoterika – gyakran hallott fogalmak, de kevesen tudják, mi fán teremnek. Az ezoterika, amely a görög eszóterikosz („belső”) szóból ered, és titkos tudást jelent, régi, de manapság újra divatos tanok, hiedelmek összessége. Körébe tartozik a mágia és a sátánizmus mellett az asztrológia (csillagjóslás) és a boszorkányság. Ha belelapozunk egy napilapba vagy képes újságba, horoszkópot – semmitmondó jóslatok és bárgyú életviteli tanácsok zagyva keverékét – biztosan találunk benne. A horoszkópok készítői, az asztrológusok szerint személyiségünk és sorsunk alakulása attól függ, melyik csillagjegyben, milyen bolygóállásnál születtünk.

Népszerűségüknek az a titka, hogy mindenki szeretne minél többet megtudni önmagáról, és kíváncsi a jövőjére. A hiszékenyek úgy vélik, a horoszkópok révén könnyen hozzájuthatnak a titkos tudáshoz, beavatottá válnak.

Az asztrológia gyökerei az ókori Mezopotámiába, Egyiptomba, Indiába, Kínába nyúlnak vissza. Egykor fontos szerepe volt az időszámításban, és a komoly tudósok közül sokan mélyedtek el benne. Az asztrológusok az úgynevezett Állatövet, vagyis a tizenkét csillagképből álló sávot vizsgálják, amely az égbolton gyűrűként övezi a Földet. Azért nevezik így, mert a tizenkettőből hét állatról kapta a nevét. Az Állatöv – görög-latin eredetű nevén Zodiákus – egybeesik a Nap egy év alatt megtett látszólagos égi útjával. Központi csillagunk minden hónapban másik csillagkép előtt delel. Éves vándorútjának kezdete március 21-én az úgynevezett Tavaszpont; ez a nappálya és a földi Egyenlítő metszéspontja. A Nap ekkor pontosan az Egyenlítő felett delel, a nappalok és éjszakák egyforma hosszúak az egész földön, az északi félgömbön megkezdődik a csillagászati tavasz. A Tavaszpont azonban a földtengely imbolygó mozgása következtében vándorol. Két és fél évezreddel ezelőtt a Kos csillagkép közepére esett, jelenleg a Halak csillagképben található, hatszáz év múlva a Vízöntőben lesz.

Amikor a régi asztrológusok 12 egyenlő részre, úgynevezett csillagjegyekre osztották az Állatövet (kos, bika, ikrek, rák, oroszlán, szűz, mérleg, skorpió, nyilas, bak, vízöntő, halak), azok megfeleltek a csillagképeknek. A kos jegyben a Nap valóban a Kos csillagképben járt, a bika jegyben a Bikában, és így tovább. Innen a hónapok kos hava, bika hava stb. elnevezése is. A háromszáz évig igen népszerű kalendárium, a Lőcsei Csízió több fejezetben foglalkozik az égi jegyekkel. Értekezik a Napnak és bolygóknak bennük való erejéről és hatásairól. Hasznos tudnivalók – a Nap kelte és nyugta – mellett azt is közli, hogy éppen melyik jegybe lép. A hónapábrázolásokon az időszerű munkák mellett mindig ott van az uralkodó csillagjegy képe is.

Állatövi jegyekkel találkozunk az irodalomban is. Aprilis, az Égi jegy szerént Bika hava, hirdeti egy 17. századi vers címe, majd a tennivalókat kezdi sorolni: Bika Hóban a’ bikákat / Ismét a’ tsordába verd. Másutt: A’ kies Nap Rák havára / Leg magasb tetőre ér. Csokonai a decembert jelképező bak képében festi le a telet: Zúzmarázos a Bak csillámló szakálla / Csörög a jég miatt minden szőri szála/ Vége felé jár a didergő december….
 

Mindez kulturális örökségünk része, akár a mítoszok, mesék, legendák. Színesebb tőlük az életünk. A csillagképek azonban semmiféle kapcsolatban nincsenek a Nappal, a bolygókkal vagy velünk. Tőlünk is, egymástól is irdatlan távolságra vannak. Csak a játékos költői képzelet láthat bennük bikát és kecskebakot, rákot és skorpiót, vízöntőt és mérleget. Valójában izzó gázgömbök, az anyagvilág részei, és éppúgy nem határozhatják meg jellemünket, sorsunkat, mint egy kő, egy hegy vagy egy Földünkhöz hasonló bolygó.

Tulajdonságainkat, jellemünket nem horoszkópokból, hanem önmagunk megfigyelésével és tetteink átgondolásával ismerhetjük meg. A jövőnket nagyrészt magunk építjük.