Pegazus talán még sosem volt ilyen izgatott – látod, milyen türelmetlenül toporzékol? Alig várja, hogy elinduljunk, mert jól tudja, hogy új utunkon egy hozzá igen hasonló lénnyel találkozunk, egy másik szárnyas paripával. Érthető, hogy nem bír magával, pattanj hát gyorsan a nyergébe, csukd le egy pillanatra a szemed, és már ott is vagyunk: szédítő magasan.

Lábunk alatt a tenger hullámai nyaldossák a sziklafalat, és ha elárulom, hogy a gyakori viharok miatt ezt a kékeszöld vizet Fekete-tengernek hívják, és távolabb a homokos partot, ahol még ilyenkor ősszel is sokan sütkéreznek, Aranypartnak, már biztosan kitalálod, hogy Bulgáriában járunk. Kaliakra, ahonnan körbepillanthatsz, „gyönyörű hegyfok”-ot jelent, és nemcsak a pazar kilátás miatt, hanem mert maga a szikla is különleges, vöröses színű. Ülj le a fűben megbúvó egykori erőd romjaira, és elmesélek egy régi történet, hogy mitől piroslik a kő.

Az Első Bolgár Állam a 7. században jött létre, amikor Aszparuk kán meghódította a Balkán északkeleti részén élő szláv népeket. A bolgárok később felvették a kereszténységet, majd egy időre bizánci fennhatóság alá kerültek. A 12. században visszanyerték függetlenségüket, de a 14. század végén a törökök elfoglalták az országot, és közel ötszáz éven át uralkodtak. A Kaliakra-fokon is állt erőd, ahol a bolgárok elkeseredetten harcoltak a törökök ellen. Akárcsak az egri vár védelménél, itt is voltak nők a védők között, asszonyok mellett negyven szűz leány. Amikor már biztosnak tűnt, hogy elvesztik a csatát, a szüzek összefonták hosszú hajukat, és együtt ugrottak le a magas sziklafalról, hogy ne kerüljenek a törökök háremébe. A legenda szerint az ő vérük festette meg a szikla kövét. 

A török uralom idején a hivatalos nyelv a török volt, a vallás és az oktatás nyelve pedig a görög. A kolostorokban élô szerzetesek azonban gondoskodtak róla, hogy a bolgár nyelv fennmaradjon, és folyamatosan fejlôdjön. A szláv nyelvek közül a legrégebbi írásos emlékek bolgárul íródtak, és a nyelvére büszke nép máig minden évben ünnepséget rendez Szent Cirill és Szent Metód tiszteletére, akik a 9. században megalkották és elterjesztették a szláv írásmódot. A bolgárok azóta is cirill betûkkel írnak.

De jó lesz sietnünk, mert Pegazus indulna tovább, a fôváros, Szófia felé. Ez Európa egyik legrégibb fôvárosa, már az i. e. 8. században éltek itt emberek. Sok nép megfordult errefelé: a bolgárok elôtt trákok, rómaiak, hunok, szlávok dúlták fel, majd építették újjá. Menekülô görögöktôl kapta a Szófia nevet, ami bölcsességet jelent. Ha repülés közben ki mered nyitni a szemed, ellátsz a szomszédos délszláv országokba is, Macedóniába és Szerbiába, ahol Markó királyfi az egyik legismertebb mesehôs. Az ô neve hallatán Pegazus is felkapja a fejét, de nem a királyfi érdekli, csak a paripája, Almásderes. A legenda szerint Markó azért választotta ki sok száz ló közül, mert egyedül ôt nem tudta átdobni a válla felett. Almásderesnek szárnya van, és a gazdájával együtt issza a bort. De Markó királyfit sem akármilyen fából faragták: kezével vizet fakaszt a kiszáradt fatörzsbôl, és egyetlen kardcsapással kettéhasít egy üllôt. Farkasbôr borítja a vállát és fejét, fegyvere arannyal kivert szablya, dárda vagy félelmetes, nyolcvanöt kilós buzogány. Rettenthetetlen harcos, aki bosszút áll a törökön a balkáni népek leigázásáért.

Sok-sok bolgár, szerb, macedón mese és dal örökíti meg tetteit, de nem mindegyik tünteti fel kedvezô fényben. Az egyik történetben például az édesanyja megkérdezi Markót, milyen bûnt követett el, hogy annyi kolostort építtet vezeklésként. Markó ôszintén elbeszéli, hogyan esett rabságba a mórok földjén. Almásderest akarta megitatni, amikor a kutat ôrzô tizenkét mór harcos rátámadt. Hatot levágott, de a maradék hat foglyul ejtette, és elhurcolta a mór császár börtönébe. Hét éven át raboskodott, ám egy nap a császár leánya megpillantotta a tömlöcben és beleszeretett. A leány felajánlotta, hogy ha hûséget fogad neki, kiszabadítja és elhalmozza arannyal. Markó akkor levette a fejfedôjét, és maga elé tartva hangos szóval fogadalmat tett a sapkának, hogy soha el nem hagyja, és akár az élete árán is megvédelmezi. A császárlány persze azt hitte, neki szól a fogadalom, és kiszöktette a királyfit meg Almásderest. Amikor már messzire jártak, megálltak pihenni. A szerelmes leány meg akarta ölelni Markót, de a csalfa királyfi kést rántott, és levágta a fejét. A levágott fej azonban még ekkor is kérlelte, hogy ne hagyja magára. Markó megbánta bûnét, és a mór császárlány aranyán számos kolostort építtetett.