BARLANG >  Olyan természetes földtani képződmény, amelynek hossza több mint két méter, és egy ember is elfér benne. A barlangok keletkezése a földkéregben vagy a jégben igen változatos: létrejöhetnek a kéreg mozgásának, vulkánkitörésnek, a víz, a jég vagy a szél vájóhatásának következtében, és kémiai anyagok oldása, korallok építkezése révén is. Előfordul, hogy egy kőzet már évmilliók óta tartalmaz üregeket, de manapság is születhetnek és növekedhetnek barlangok. A mészkőhegyekbe beszivárgó csapadék például fokozatosan új és új üregeket oldhat ki, majd nagyobb mennyiségben kőzetdarabokat sodorva kikoptatja maga körül a puhább rétegeket. Hasonló oldás-koptatás a jégfolyamokban, a gleccserekben is előfordulhat. Az ismert barlangok közül a legtöbb mészkövekben, dolomitokban keletkezett, így a Magyarországon számon tartott több mint 2600 barlang kilenctizede is úgynevezett karsztbarlang. Ezekben az álló, függő, gyöngyhöz vagy akár retekhez hasonlító cseppkövek gyönyörű képződményeket formálhatnak. A barlangok mérete és elhelyezkedése is nagyon eltérő: előfordulnak 60 kilométer hosszú, illetve két kilométer mély barlangok is; különleges a történelmi városnegyed alatt húzódó, labirintusszerű budavári barlang vagy a dubrovniki repülőtér alatti üregsor. Magyarországon kivétel nélkül minden barlang természetvédelmi oltalom alatt áll.

Bár az ősemberek évezredek óta belakták a barlangokat, újkori felfedezésük sokszor véletlenszerű. A rajzairól, festményeiről híres altamirai barlang csodáit egy amatőr régész kalandos kedvű kislányának, a Pál-völgyi cseppkőbarlang megismerését pedig éppenséggel egy birkának köszönhetjük: beszakadt alatta a talaj. Felsorolni se lehet, mi mindennek használták a barlangot elődeink: a kőkorszakban szállásnak, téli menedéknek, temetőnek, aztán élelemszerzéshez és termékenységi szertartásokhoz fűződő festmények, szobrok színhelyének, az ókorban és középkorban pedig szentélyek, őrhelyek, istállók kaptak bennük helyet. Az újkorban a mezőgazdasági termelés, raktározás, régészeti és földtani kutatás, idegenforgalom céljára használták és használják a barlangokat, de politikai összeesküvések, vallási gyűlések, gyógyító intézmények is előfordultak bennük. A háborús viszályok, természeti csapások idején minden korban és tájon óvóhelyként működtek egészen mostanáig. A barlangi állatok hatalmas csontjaira a későbbi korok nemzedékei olykor a sárkányok létezésének bizonyítékaként tekintettek. Így kelhetett szárnyra például az a magyar legenda, amelyben egy Gelo nevű, népámító garabonciás diák „kiűzi” a sárkányt a szebeklébi barlangból, miután a helyiek állítólag megelégelték, hogy a szörny jégesővel minden évben tönkretette a veteményt.

Lehet, hogy a Minótaurosz híres labirintusa is egy barlangrendszer volt, és ennek mélyén húzódott meg az emberfaló lény. Akár így volt, akár nem, látszik, hogy közvetlen hasznán túl mennyi jelképes értelmezés kapcsolódott a barlanghoz: a születés és elmúlás, a túlvilágba való átlépés és az ősökkel, szellemekkel érintkezés helyszíneként tartották nyilván. Bibliai ősapák temetkeztek benne (mint Ábrahám és utódai), görög filozófusok hasonlataiban élt tovább. A vallási történetekben is sokszor előfordulnak barlangok. Jézus egy halottat a barlangsírból támasztott fel; a keresztény és az iszlám hagyományban pedig több ifjú az egyistenhitű vallások üldöztetése idején 2-300 évig egy barlangban aludt, majd az üldözések elmúltával varázsütésre felébredt.

Szerinted?

Miért festettek az ősemberek barlangjaik falára annyi állatot, különböző nagyságban, színben és fajtában? Miért gondolták évszázadokon keresztül az emberek, hogy a barlangokban sárkányok és más mesebeli szörnyetegek élnek?

BENNSZÜLÖTT >  Ha valamely területen olyan népcsoport él, amelyik azt mai ismereteink szerint a legkorábban népesítette be, és eleven, sokszínű kapcsolatot ápol elődei örökségével, bennszülöttnek nevezzük. (Ahogy a biológiában is az adott területen természetes módon előforduló növény- és állatfajokat.) A bennszülött szó tehát elsősorban viszonyt jelöl: az újonnan betelepülőkhöz, bevándorlókhoz, felfedezőkhöz és leigázókhoz viszonyít. Így fordulhat elő, hogy az amerikai kettős kontinens bennszülötteit Kolumbusz nyomán „indiánoknak” nevezzük, bár az Ázsiából a mai Bering-szoroson száraz lábbal átkelt őslakók előtt több ezer évvel is érkeztek más jellegzetességeket mutató csoportok Amerikába. A bennszülött kifejezés negatív megkülönböztetést (diszkriminációt) is jelenthet egy, többségében a később érkezettek leszármazottaiból álló társadalomban (Amerika, Ausztrália). Ugyanakkor ma is találnak új, elzárt bennszülött csoportokat (például a szentinel-szigetieket), amelyek a világ nagy részéhez képest civilizációs „elmaradásban” vannak. A Föld népességének jelenleg 5-6%-át kitevő bennszülötteket egyként fenyegeti nyelvük és ezzel saját kultúrájuk, hagyományaik kihalása, az elzártabb csoportokat a 2004-es délkelet-ázsiai szökőárhoz hasonló természeti katasztrófák, élőhelyeik zsugorodása, szokott életkörülményeik megváltozása. Nehéz bennszülöttnek lenni. Ausztráliában egész nemzedékek szakadtak ki az őslakosok közül 1909 és 1969 között, mert több tízezer gyereket vettek el rokonaiktól, hogy külön nevelve, iskolázva úgymond „beolvasszák” őket a társadalomba.

Amikor az európaiak „felfedezték” és fokozatosan az uralmuk alá hajtották az új területeket, az ott élőket vagy primitív vadembereknek tartották, akikkel állat módjára lehet csak bánni, vagy csodálták „természetességüket” és „romlatlanságukat”. A filozófusok a felvilágosodás idején hosszasan vitáztak: alacsonyrendű-e a bennszülött, vagy éppenséggel mindenkinek rájuk kellene hasonlítani. Nem döntötték el a vitát azok a bennszülöttek sem, akiket a hódítók elhoztak és Európában mutogattak. Meghaltak idő előtt valamilyen számukra ismeretlen fertőzésben, mint „az indián hercegnő”, Pokahontasz, vagy hazatérve fegyverrel kellett megvédeniük magukat saját társaiktól, mint Omainak, akit Tahitin „talált” és „civilizált” Cook kapitány. A szerencsésebbek hamar elfelejtették, mit tanítottak nekik, és visszatértek ősi szokásaikhoz.

Akit lenéznek vagy csak meg akarnak „nevelni”, származásától függetlenül is könnyen válhat „bennszülötté” – Lázár Ervin meséje, a Bab Berci, a bennszülött  bemutatja, mi történik, ha egy „gépesített” ember jelenik meg az addig jól működő, a természettel összhangban élő közösségben.

Szerinted?

Magyarországon is élnek bennszülöttek?