A természetes vizekben mindig vannak oldott sók, pl. karbonátok. Ezek közül az egyik leggyakoribb a kalcium-hidrogén-karbonát [Ca(HCO₃)₂], amely a vízben nagyon rosszul oldódó kalcium-karbonát [CaCO₃, azaz mészkő] „testvére”. A karbonát és hidrogén-karbonát egymásba alakulása attól függ, mennyire szén-dioxidos a víz. (Pontosabban szénsavas, hiszen a szén-dioxid [CO₂] vizes közegben nagyrészt szénsavvá [H₂CO₃] alakul.) Ha egy karsztbarlangba beszivárog a víz, abból lassan cseppkőbarlang lesz. A barlang fölötti talajon átszivárgó víz a talaj levegőjéből sok szén-dioxidot nyel el, így szénsavban gazdag, ezért feloldja a karbonátot hidrogén-karbonát formájában: CaCO₃ + H₂CO₃ →Ca(HCO₃)₂

Amikor ez a hidrogén-karbonátos víz beérkezik a barlangba (ahol nem olyan magas a levegő CO₂-tartalma), eltávozik belőle a CO₂, csökken a H₂CO₃-tartalom, s a fenti folyamat fordítva megy végbe. Kiválik a vízben oldhatatlan mészkő: Ca(HCO₃)₂ →CaCO₃ + H₂CO₃ →CaCO₃ + H₂O + CO₂

Ugyanezen az úton keletkezik a vízmelegítésre használt edények falán a vízkő, csak ott nem azért távozik a vízből a szénsav (szén-dioxid), mert a víz más összetételű levegővel érintkezik, hanem mert a szénsav „nem bírja” a melegítést, attól elbomlik.