Beszéd.

Honnan tudjuk, hogy valamely ősünk beszélt-e? Elég nagy biztonsággal következtethetünk, ha rendelkezésünkre állnak a koponya csontjai. A csontok és a rájuk tapadt izmok között kölcsönhatás van. Az izmok a csont felületére tapadnak, s nyilván annál erősebben tudnak tapadni, minél nagyobb felülethez kapcsolódnak. Ezért a csontokon néhol felületnövelődudorok vannak, amelyek lehetővé teszik nagyobb és erősebb izmok tapadását. Pl. a madarak szegycsontján óriási taraj van, amelyhez jobbról-balról erősen tapadhatnak a repüléshez szükséges mellizmok. A csont felülete alapján következtethetünk, hogy milyen fejlett izmok kapcsolódtak hozzá – ez természetesen a beszéd-izmokra is igaz, amelyek az artikulációhoz (a beszédhangok „megformálásához”) szükségesek.