Városi galambok. Figyeljétek meg a városi galambok udvarlási szokásait!

A vadon élő galambfajok szaporodási viselkedései erősen évszak-függőek. A városi galamboké azonban – minthogy élelem gyakorlatilag minden évszakban rendelkezésükre áll – elég nagy mértékben függetlenekké váltak az évszakoktól.

Nagyon sokféle szempontból lehet a megfigyeléseket végezni. Az alábbiakban csak néhány kiragadott szempontot javaslunk:

• Hogyan udvarol a hím galamb a tojónak? Milyen testtartást vesz föl, milyen mozgásokat végez – egyáltalán: hogyan viselkedik?
• Kitartó-e a hím? Hányszor és meddig folytatja (ismétli) az udvarlást?
• Ugyanannak a tojónak udvarol-e hosszan, vagy elutasítás esetén másikhoz fordul?
• Hogyan változik a hímek udvarlási gyakorisága a hónapokkal?
• Van-e összefüggés a hím színezete és a választott tojó színezete között?
• Vetélkednek-e egymással a hímek a tojókért?

Megfigyeléseitekről – helyszín, időpont, időjárás, időtartam, a megfigyelt galambok ismertető jegyei, a megfigyelt viselkedésformák stb. – vezessetek minél pontosabb följegyzéseket. Sohasem lehet előre tudni, hogy később mely részlet válhat még fontossá!

Városba beszokó madarak. Napjainkban elég gyorsan változik a városi madarak összetétele. Ennek két fő oka van. 1) Minthogy egyre kevesebb a természetközeli táj (igazán természetes talán már nincs is a Földön!), egyre több madár (és más állat) „nem találja a helyét” a világban; nincs megfelelő búvó-, fészkelő-, táplálékkereső helye. Vagyis: az ember terjeszkedése miatt sok-sok madár kiszorul eredeti élőhelyéről. 2) A városok számának és méretének növekedésével viszont megjelent egy új élőhely-fülke – szaknyelven szólva: niche (ejtsd: nis) –, ahol bőven van táplálék (pl. a sok hulladék), vannak búvóhelyek stb. Csak az ember közelségét és az eredetihez képest sokkal nyüzsgőbb környezetet kell megszokni.

Sok madárfaj szokott be a városokba az elmúlt évtizedekben. Városi – vagy legalábbis városban is élő – madárrá lett (vagy ezekben az években válik azzá) a szarka, a mátyásmadár, az örvös galamb, (télen) a kárókatona stb. Ez alapos változást okoz az eddig megszokott városi madárvilágban. Pl. azzal, hogy a szarka (meg a mátyásmadár is) fészekrabló; elviszi a kisebb énekesmadarak fészkéből a tojást vagy a már kikelt fiókát. Várható tehát, hogy pl. a feketerigó-állomány a városokban érezhetően csökkenni fog, mert ők védtelenek az erősebb szarkával szemben. Kevésbé veszélyezteti a szarka a cinkét; a cinke ugyanis odúban fészkel, ahova a fészekrabló nem ér be.