Amint közeledik a tanítás vége, a te osztályodban is felírjátok a táblára: -ÁCIÓ, -KÁCIÓ, -AKÁCIÓ, -VAKÁCIÓ!!!

Biztosan várod a szünetet, és sokfélét tervezel a nyárra. Vagy azt gondolod, hogy egy dolgozatra, egy versmondó versenyre lehet és kell is készülni – de a vakációra minek? Nyáron végre semmit sem kell csinálni. Ugye, tudod, hogy ez nem igaz, és sokkal jobb annak, aki tervekkel a fejében vág neki? Mert a vakációnak is megvannak a maga veszélyei, s nem arra gondolok, hogy megcsíphet egy méh vagy lesülhetsz a napon. A legnagyobb veszélyről beszélek – amit én a legnagyobbnak gondolok, ami még alattomos is. Rosszkedvű lesz az ember, van, aki egyenesen mogorva, de nem tudja, voltaképpen mi baja. Egyesek túl sokat esznek ilyenkor, mások túl keveset. A levert embert könnyebben támadják meg a betegségek is.

E nyári, vakációbeli veszély neve: unalom.

De te, a kíváncsi gyerekek lapjával a kezedben, aligha unatkozhatsz. A kíváncsi ember – legyen gyerek vagy felnőtt – sohasem unatkozik. Akkor sem, ha olyan sok ideje van, mint amennyi neked lesz a nyáron.

Gondold át, mi mindent szerettél volna csinálni év közben, amire alig-alig jutott időd, mert délelőtt iskolában voltál, délután szakkörbe, edzésre vagy a zeneiskolába mentél. A hétvégék pedig hipp-hopp, csak elszálltak.

Utazni fogsz, talán táborozni is mész? De ha nem vár rád efféle program, akkor se aggódj! Elsősorban rajtad múlik, hogy messze elkerüljön az unalom. Tudod, hogy én mit írnék fel legszívesebben a táblára az iskola utolsó hetében?

-PEDÍCIÓ, -XPEDÍCIÓ, – EXPEDÍCIÓ!!!

Expedíciót szervezni csudajó! Én is szerveztem, gyerekként és felnőttként is. Tudod, mi az? Általában arra gondolnak, hogy valaki vagy valakik távoli tájakra tesznek fantasztikus utazásokat, s olyasmiket találnak meg, írnak és fényképeznek le, vesznek fel filmre, amit mások még nem láttak. De ne hidd, hogy egy expedíció csak Afrikába vezethet. Kutatni, fényképezni, rajzolni, írni, sőt, felfedezni bárhol lehet! Ha a Balatonra mész? Tökéletes! Csodálatos expedíciós terület, halakkal, nádasokkal, ódon épületekkel, madarakkal. Ha közel a Duna? Fantasztikus! A partja telis-tele kagylókkal, kövekkel, titkokkal! Ha erdő található a házatok mellett? Az sem ér kevesebbet! Tudod már, hogy kik élnek benne? Milyen növények, s mire valók? Van ott róka? És erdei egér? Láttál sünöket? És vajon hányan lehetnek?

De lehet, hogy most így sóhajtasz:

– Én meg az expedíció? Ugyan már! Nem megyek a Balatonra, a Duna messze van, erdő sincs, még egy park se nagyon. Egy vacak, sötét bérházban élek a város közepén, nincs itt felfedeznivaló semmi!

Ha ezt mondod, én azt kérdezem:

– És a házatokon nincsenek galambok? Olyan házra nem is emlékszem, amelyben ne élt volna valami! A nagyvárosokban mindenütt vannak verebek és galambok. Nálad is? És hányan? És hol van a fészkük? És mikor rakják a tojásokat? Hány fiókájuk van? Hol esznek, s mit? Milyen a színük? Láttál már közöttük gyűrűset?

Az is érdekelne, van-e a házatokon moha? Milyen moha? Mennyi? És hol?

De legelőször az érdekelne, hogy téged mi érdekel? Ha van ilyen – remélem, van –, szervezz expedíciót, akár többedmagaddal! Talán vannak barátaid, akik szívesen vennének részt egy efféle kalandban. Fedezzetek fel valamit a közeletekben, készítsetek fotókat, útleírást, jegyzeteket, rajzokat! Keressetek titkokat!

Távoli társatoknak, segítőtöknek pedig Gerald Durrellt (ejtsd: dzseráld dárl) ajánlom, aki több híres, méltán sikeres könyvet is írt. Az egyik címe: Az amatőr természetbúvár. Légy a barátaiddal természetbúvár, és megtapasztalhatod te is, amiről a könyv bevezetőjében Durrell ír: „Egy bengáli tigris éppoly érdekes, mint egy házi egér!” És megtapasztalhatjátok, milyen nagyszerű érzés kitalálni, aztán megszervezni, végül véghezvinni egy kalandos felfedezőutat!

Szép nyarat és jó utat kívánok nektek. Felfedezésre fel!