Kell hozzá egy csülökfa (20-25 cm magas, 5-8 cm átmérőjű fahenger és annyi dobóbot, ahányan vagyunk. (70-80 cm hosszú bot.)

Húzunk egy dobóvonalat, tőle 6-8 méterre kis körbe állítjuk fel a csülökfát.

Kiolvassuk a kanászt. A kanász oldalt a dobóvonalhoz áll, hogy védve legyen.

A többi játékos sorban a dobóvonalhoz áll, és a csülökre dob a botjával. Ha nem talál, otthagyja a botot, és vár. Aki eltalálja a csülköt, gyorsan kifut a botjáért. Most vele futnak azok a játékosok is, akik nem találtak, de kint van a botjuk. Mindenki felkapja a botját, és igyekszik vissza a vonal mögé.

A kanász is kifut, gyorsan visszaállítja a csülköt, és csak ezután kergeti a menekülőket. Akit megérint a kezével, azzal helyet cserél, az lesz a kanász. Ha senkit se tud megérinteni, marad kanásznak.

A befutott játékosok ismét felsorakoznak, s ott folytatják a dobást ahol megszakadt.

Ha senki se találta el a csülköt, s a botok elfogytak, a játékosok egyen_ ként vagy egyszerre kilopakodnak, cselezgetnek a botért. Ilyenkor a kanász egyszerűen odaáll egy bot melle, és várja a gazdáját. De odaáll a gazdája is, mivel az érintés csak akkor érvényes, ha bot van a kezében. A többi segít, bottal a kezükben ugrálnak a kanász körül, megpróbállak elcsalni.

Ha sikerül, a játékos gyorsan felkapja a botját, és uzsgyi! De ha remény­telen, akkor inkább otthagyja a botot, s majd csak a következő ütésnél fut érte.