Körben állunk, és olyan szavakat gyűjtünk, melynek magánhangzói, é-ő (elhangzik a lépcső

szó is)

2. Rövid párbeszéd alkotása kis csoportban, melynek címe: A közös lépcső.

3. Szereposztás

A valódi történetünk szereplői szókártyán szerepelnek, a gyerekek véletlenszerűen húznak

belőle. Néhány szereplőt még kitaláltam, hogy a csoport minden tagjának jusson szerep

Szereplők:

Éles elméjű bíró

1. Tanácsnok

2. Tanácsnok

3. Tanácsnok

Hájas tanácsnok

Rezes orrú tanácsnok

Cingár tanácsnok

Kancsal tanácsnok

Harmonikás tanácsnok

Jegyző

3 falubeli

A szereplők életre kelnek: tulajdonságok gyűjtése az egyes szereplőkhöz a nevük alapján.

4. A történet elkezdődik

Felolvasom a bevezetést az álomig. Ekkor a 2. és 3. tanácsnok kimegy a teremből, és felolvasom a bíró álmát. Ebből, amit az 1. tanácsnok megjegyzett, továbbmeséli a bejövő 2. tanácsnoknak, majd ő továbbadja a következő gyereknek.

(A játék célja a rövidtávú emlékezet fejlesztése.)

Megjegyzés: Az első tanuló szinte szórul-szóra visszamondta a szöveget, a második tanuló már hozzátett olyat is, ami nem hangzott el.

A szereplők mondatait mondatkártyára írtam, a megfelelő pillanatban elvették az asztalról és felolvasták.

Először a bíró mondata: Mi ebből a tanulság?

A tanácsnokok sorban húzták a mondatokat és felolvasták, így hangzott el a mese párbeszédes része.

A bírónak egy válasz sem tetszik, kimondja hát ő a lényeget: "Egységben az erő".

Ekkor a jegyző felolvassa a "Köztudomású" kezdetű bekezdést, és a falubeliek elmondják, ki meddig jutott fel a lépcsőn.

Ekkor a mesét leállítom, s megkérdezem a gyerekeket, hogy miért kéne a toronyba feljutni? Itt a cél a fantázia fejlesztése. Sok érdekes gondolat hangzott el.

5. A történet befejeződik

Felolvasom a mese végét. Majd megkérdezem: Mi a véleményetek?

Voltak, akik a játékról alkottak véleményt, voltak, akik a meséről. Egy biztos, a gyerekek jól érezték magukat és a szövegértés egy szokatlan formáját gyakorolták.