Az oldott cukor kikristályosításához hasonlóan érdemes más anyagokból is kristályokat növeszteni.

Az egyik legegyszerűbb, s mégis a legszebb eredménnyel kecsegtető kísérlet a rézgálic kristályosítása. A rézgálic a kémikusok nyelvén réz-szulfát (CuSO₄). Szőlő permetezésére is használják, ezért mezőgazdasági boltokban kapható (s nem is drága). Szép, kék kristályokból áll, de lehet, hogy abban, amit a boltban adnak, olyan kicsik a kristályok, hogy csak kék pornak látjuk az egészet. Ha nagyítóval vizsgáljuk, föltehetően találunk benne viszonylag ép kristályokat is.

Egy kémcsőbe (lehet más is, de bírnia kell a tüzet!) tegyünk kiskanálnyi rézgálicot, s kezdjük el melegíteni. Figyeljük meg, hogy az anyagnak hogyan változik a színe attól, hogy melegítéssel eltávolítjuk belőle a vizet. (Azt a vizet, amely beépült a rézgálic kristályba, szinte része volt annak.)

Ha lehűlt az edény, cseppentsünk rá vizet, s figyeljük ismét a színét!

Ezután egy pohár forró vízben oldjunk föl (kevergetéssel) annyi rézgálicot, amennyi csak föl tud oldódni. Ha már hosszas kevergetés után is leülepszik a szép, kék oldat aljára némi szilárd rézgálic, akkor vagy szűrjük át itatóspapíron az egészet egy másik pohárba, vagy várjunk kicsit, hogy a legapróbb fel nem oldódott kristályok is leülepedjenek, s aztán óvatosan öntsük át a tisztáját a másik pohárba. (Az a cél, hogy a második pohárba ne kerüljön még egy szemernyi szilárd rézgálic sem.)

Tegyük az oldatot félre, lehetőleg meleg helyre, s figyeljük egy hétig, kettőig. Ne mozgassuk, csak figyeljük, amíg minden víz el nem párolgott az edényből. Utána nézzük meg nagyítóval is a kapott kristályokat.

Akit érdekel a matematika, ügyeskedjen, és mérje is meg, hogy egy réz-szulfát kristály lapjai milyen szögeket zárnak be egymással.

Küldjétek be a kapott rézgálicról készült fényképet!

Írjátok meg a szögmérés eredményét!