Nóé harmadik próbálkozására a galamb már olajággal a csőrében tért vissza a bárkába. Az olajág az ókori kultúrában a békesség, a békével közeledés jele volt. Minden bizonnyal innen ered Picasso békegalamb rajza is, amely azután számtalan változatban – és sokféle politikai üzenettel – kommercializálódott.

A dologban az az ellentmondásos, hogy a galambok nem mondhatók békés állatoknak. Többnyire veszekedős, egymást csipkedő madarak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a gerlék – amelyek biológiai szempontból rokonai ugyan a galamboknak, de nem tévesztendők össze azokkal – valóban szelídebbek. Persze nekik „könnyű”, mert a gerlék nem élnek társasan.

Szárító szél. Sokszor halljuk – és tapasztaljuk –, hogy a szél gyorsítja a pocsolya felszáradását, a vizes ruha megszáradását stb. Mi ennek az alapja?

Párolgáskor a folyékony vízből légnemű víz lesz. A légnemű vizet szemmel nem lehet látni. (Ahol látjuk is a „gőzt” – pl. az edény fedelét fölemelve, vagy a gejzírek fölött –, ott már tulajdonképpen nem légnemű víz van, hanem milliárdnyi apró vízcsepp, vagy jégkristály.). Egy adott folyadék felszíne annál gyorsabban párolog, minél melegebb, s minél szárazabb a fölötte lévő levegő. Nyilvánvaló, hogy ha a levegő már telítve van vízgőzzel, akkor alig történhet párolgás.

A szélnek az a „szerepe”, hogy kicseréli a vízfelület fölötti, már nedves levegőt szárazra, így ismét (vagy állandóan) intenzíven folyhat a párolgás. Ezért szárad fel gyorsabban szélben a pocsolya vagy a vizes föld.

A párolgás „energia-fogyasztó” folyamat. Hűti azt a felületet, ahonnan elpárolog. Ha tehát fürdés után vizesen kimegyünk a szélbe, akkor ugyan hamar megszáradunk, de érezni fogjuk a párolgás erős hűtő hatását.