Barát Erzsébet meséje (Ludas)

Mikó a Jézuska a földön járt Szent Péterre, akkó mentek egy faluba, és bementek egy asszonhon, és az asszony meg kenyeret sütött. Hát kértek vóna tüle enni, de nem vót kenyere a néninek, azt mondta, maj ha jönnek visszafelé, akkó majd egy kis cipót süt a számukra.

Na ementek, no mikó az asszony má ki is szakajsztotta egy nagy kenyeret üneki, egy kis cipót a két menekütnek, az utasnak, ha jönnek vissza, akkó odadja. Hát mikó beteszi a kemencibe, a kis cipó nagyobb lett, mint az ő kenyere. A kis cipó is nagyon nagy vót. Hát má nem akarta nekik, az utasoknak odadni azt a nagy kenyeret, hanem inkább ű ebújik, inkább ebújik, és azt gondolják, hogy nincs otthon. Hát a kenyeret a kerek teknőbe dagasztotta, éppen a kerek teknőt mosta, mikó jönnek az utasok, hát magára fordította a kerek teknőt, és hát nincs az asszon, nincs az asszon. Hát ement a Jézuska meg a Péter. De a Jézuska tudta, hogy az asszon hova bújt, hogy a kenyérdagasztó teknő alá. Azt mondja a Péternek:

– Péter, nem kaptuk el a cipót, de az asszony a kerek teknő alatt van – aszongya –, ne bírja a kerek teknőt a hátárú levenni! Mindig hordja a hátán a sütő teknőt, a sütő lapát nyele az meg legyen a farka!

Úgyhogy a teknősbékát meg kő nézni, szépen a teknő rá van borítva, és a fejit kinyomi, az asszonnak még a püttyös kendő is megvan a teknősbékán.

Raffai Judit: A Rézmonyos. Ludasi népmesék. Palics–Ludas, Szabadka, 2000, 101–109.