Gyékény, sás...

A bibliai leírásban Mózes kosarát vízi növények leveléből fonták: gyékényből, sásból. A nád, gyékény, sás, káka fogalmak, sajnos, keverednek, ezért érdemes tisztázni, hogy melyik milyen és miről lehet leginkább fölismerni.

Nád: Szára föltűnően ízekre tagolt, minden íznél hosszú, 2-3 ujjnyi széles, éles peremű levél ered. Jellegzetes a csúcsán lévő „zászlós” bugája, amely tulajdonképpen virágzat.

Gyékény: Két fajtája honos nálunk: a széleslevelű és a keskenylevelű gyékény. Az előbbinek kb. 1,5 cm széles az igen hosszú (akár méteres), lapos, hajlékony, nem éles levele. Ebből fonnak kosarakat, alátéteket, díszeket. A gyékény jellegzetessége a „buzogány”, amelyből, ha fölreped, millió számra szállnak ki a pici, röpítőszőrös magok.

Sás: Sokféle sás él hazánkban. Jellemzőjük, hogy a száruk gyakran nem hengeres, hanem háromélű. Leveleik általában hosszúak, V- (vagy még összetettebb) profilúak. Virágjaik csomókban állnak, vagy tömött füzéreket alkotnak.

Káka: Hosszú, hengeres, csöves szerkezetű leveleik a növény tövéből nőnek ki; simák, fényesek. Nincsenek ízekre tagolva (mint a nádé), ezért mondják a mindenáron hibát kereső emberre, hogy „még a kákán is csomót keres”.

A Kárpát-medence élővilágáról nagyon sok kép található az alábbi honlapon:

http://www.carpathianbasinspecies.eu