„Csontvezetéses hallás”: A hang rezgés. Ezért minden közeg vezeti a hangot, amely képes a rezgést átvenni. Ilyen a levegő, a víz, de sok szilárd anyag – pl. a csont – is. A fülünkbe légnemű közeg vezeti a hangot, onnan (a puha dobhártya után) a középfül szilárd csontjai, s végül a rezgést a belső fülben folyadék vezeti az idegvégződésekhez.

Tevékenység: Hangvillát üssünk meg, majd a talpát (a nyele végét) érintsük a társunk fejének különböző részeihez: a halántékához, a koponyatetőhöz, a fogaihoz stb. Megfigyelendő, hogy mikor hogyan hallja a hangot.

„Csukd be a szemed és figyeld meg a hangokat”: A látás a legtöbb információt közvetítő érzékelésünk. Gyakran háttérbe is szorítja a többi érzékszervet. Aki jól lát, az kevésbé figyel a többi ingerre. Ezért ha becsukjuk a szemünket, s ezzel a vizuális ingereket kizárjuk, a többi érzékszervünk azonnal élesebbé válik.

Tevékenység: Hangtérkép készítése. Üljünk le valahol, maradjunk csendben, s figyeljük a különböző irányból érkező, különböző jellegű hangokat. Egy papírlap közepére tegyünk egy pontot – ezzel magunkat jelöljük –, meg egy pici nyilat, amely jelzi, hogy merrefelé van az arcunk. Becsukott szemmel figyeljük a hangokat, majd azokat egyenként (szemünket rövid időre kinyitva) gyorsan jelöljük be a papírlapra. A hang-jelekkel azt is jelezzük, hogy milyen irányból érkezett az adott hang. Így végül egy hang-térképet kapunk. Érdemes több gyerek hangtérképét összevetve elemezni.