Ha a busz hirtelen fékez, előrecsúszunk. Ennek a testek tehetetlensége az oka. Newton 1. törvénye szerint nem egy test mozgásához van szükség erőre, hanem a mozgása megváltoztatásához. Ebből következően a testek maguktól megtartják a mozgásállapotukat. Ha én – persze a busszal együtt – 50 km/h sebességgel mozgok, megtartom ezt az irányt és sebességet akkor is, ha a busz hirtelen megáll alattam. Vagyis orra esem vagy csúszom. Ha előrecsúszunk (ügyesen egyensúlyozva!), a csúszás közbeni súrlódás az az erő, amely megváltoztatja a mozgásállapotunkat.

Tennivaló

Végezzünk a tehetetlenséggel kapcsolatos kísérletet! Egy üres bögre szájára tegyünk pl. egy kétrét hajtott A/4 lapot. Erre tegyünk (a bögre közepe fölé) pl. egy flakon-kupakot. Ha lassan húzzuk vízszintesen a papírlapot, a papír és a műanyag közötti súrlódás ereje elegendő, hogy lassú együtt-mozgásba hozza a kupakot, vagyis a kupak „jön” együtt a lappal. Ha azonban hirtelen mozdulattal húzzuk ki a papírt a kupak alól, az belepottyan a bögrébe, mert majdnem egy helyben marad. Ilyen nagy mozgásállapot-változás kiváltásához ugyanis nem elegendő a súrlódás ereje.

A mozdulat a gondolkodás testvére. Érdekes – és gyakran mulatságos – bizonysága, hogy a gondolataink és mozdulataink milyen szorosan összetartoznak, a mobiltelefonon magyarázó emberek megfigyelése. Szinte komikus, ahogyan egy-egy ember a nyílt utcán gesztikulál széles kézmozdulatokkal, vagy ahogy bólogat, illetve ingatja a fejét, amikor a telefonban igazat ad vagy ellenkezik valakivel. A humorát az adja a helyzetnek, hogy nyilvánvaló: a vonal túlsó végén lévő semmit sem lát ezekből a mozdulatokból, gesztusokból; ezt az is tudja, aki végzi a mozdulatokat, s mégsem tudja „leállítani” a mimikáját, gesztikulálását.