bla
Hol a fény szórjahol a szél tolja,
hol a hold küldi lila fátyolba,
hol a fülemüle éneke hívja.
 
Buja ág rejtiima rebbenti,
hol aludt éjjelsoha nem sejti –
csak a fekete patak vize tudja.
 
(Szabó Attila: Hajnali lidérc)
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
FÉNYSZÓRÓ
Gál Andrea

Fényművészek

Van fényképezőgép a telefonodon? Szoktál vele kattintgatni? Netán külön kamerát hordasz magadnál, hogy az élményeidet megörökítsd? Visszanézed, amit lekapsz? Megosztod a barátaiddal? Ha igen, talán nehezen tudod elképzelni, hogy volt idő, amikor egy portréfotó kedvéért hosszú percekig kellett mozdulatlanul ülni, és egy kép kisebb vagyonba került. Pedig nem is olyan régen volt, csak mintegy 150 éve
 
A magyar fotósok nagyon korán bekapcsolódtak a nemzetközi áramlatokba. A legismertebb magyar fényképészek Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tettek szert hírnevükre. André Kertész keresztneve eredetileg Andor volt, és Budapesten született 1894-ben. Bár pénzügyi tanulmányokat végzett, tizenéves korától megszállottan fotózott, s képeit megpróbálta újságokban publikálni. Korát messze megelőzve ismerte fel, hogy a fényképzés nem csupán technika, hanem a képzőművészet része. Előbb Párizsban, majd New Yorkban telepedett le. Amikor rászorult, fizetett munkát vállalt különböző folyóiratoknak, s csak szabad idejében fotózott kedve szerint. André Kertésznek fontos volt a fény–árnyék játék, a vonalak és formák összhangja, nem csak a valóság pontos rögzítésére törekedett. 
 
Szintén a fényképek elvont jelentése foglalkoztatta Moholy-Nagy Lászlót (ejtsd: moholi-nagy). Fotóin sem a kor, sem a lencsevégre kapott környezet nem jut különösebb szerephez, mivel a részleteket ragadta ki, azokból gyakran montázsokat (képrészletekből összeillesztett alkotásokat) készített, ráadásul a fényképeket sokszor kombinálta egyéb képzőművészeti technikákkal. Társaitól eltérően a fotózást ő nem az újságírással, hanem a festészettel látta rokon ágazatnak. 1895-ben született Bácsborsodon, aztán, mivel apja elhagyta a családot, Adán élt nagybátyjánál. A közelben fekszik Mohol városa, nagybátyját pedig Nagy Gusztávnak hívták, így alkotta meg művésznevét a festő-fényképész, akit eredetileg Weisz Lászlónak hívtak. Ausztriában és Németországban vált ismertté, de a náci uralom idején előbb Amszterdamba, majd Londonba, végül az Egyesült Államokba költözött családjával. Iparművészi, képzőművészi, fényképészi és filmes tevékenységét haláláig itt folytatta. 
 
(A folytatás a nyári számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek