A tűzijátékok, petárdák világszerte különböző ünnepek, események elmaradhatatlan részei. 

A tűzijáték Kínából ered. Ősi kínai szokás az ártó démonok távoltartása zajjal, dobolással. 

A petárda egyszerűbb formáját, a tűzön melegített bambuszrudat már i. e. 200-ban is használták szelleműzésre. Az üreges bambusz ugyanis a hő hatására nagy durranások közepette reped szét.

 

Valamikor i. sz. 600 és 900 között – talán a halhatatlanná tevő csodaszer után kutatva – kínai alkimisták felfedezték az emberiség első robbanóanyagát, a lőport. A feketelőpor vagy füstölőpor néven ismert keveréket salétrom, kén és faszén őrölt keverékéből állították elő.

A kínai vallási szertartásokon igen népszerűek lettek a piros papírcsövekbe töltött lőporos petárdák. Úgy vélték, a látványos fénycsóván és szikrázáson túl a robbanás után még sokáig a levegőben lebegő apró, piros papírdarabok is segítenek távol tartani az ártalmas szellemeket. 

 

A 12. századra a kezdetleges tűzijátékok az ünnep, béke, öröm kifejezői lettek Kínában.

A gyújtózsinór később lehetővé tette, hogy a levegőbe irányítva messzire kilőjék a petárdákat. A fényhatást növelte a lőporhoz kevert őrölt vaspor, ami ezüstszínű, virágformájú szikraesőt eredményezett.

 

A 13. században a felfedezők, diplomaták, hittérítők elbeszéléseinek köszönhetően Európába és az arab országokba is eljutott a kínaiak „csodaporának” híre. A beszerzett minták nagy érdeklődést keltettek katonai körökben is. A kínaiak már a 10. századtól alkalmazták a lőport a harctereken, íjakra rögzített petárdák, kezdetleges bombák formájában.

 

Az európai uralkodók körében rendkívül népszerű lett a tűzijáték. Minden jelesebb alkalmat, esküvőt, katonai győzelmet, születésnapot vagy a trónörökös születését tűzijáték-bemutatókkal ünnepeltek. Magyarországon a feljegyzések szerint először Mátyás király esküvőjén, 1476-ban tartottak tűzijátékot.

 

A középkori Angliában tűzmestereket neveztek ki a tűzijátékok lebonyolítására. Segítőiket „zöld-embereknek” nevezték a szikrák ellen védekezésül viselt, zöld levelekből font sisakjuk miatt. 

 

A segítőknek sok feladatuk volt: az előkészületek alatt tréfákkal mulattatták a közönséget. Pedig cseppet sem volt ez vicces munka, igen gyakran fordultak elő súlyos balesetek, sérülések.

 

(A folytatás a nyári számban olvasható)