A garabonciás a népi hagyomány titokzatos alakja, a vihardémonból és a középkori vándordiákból összegyúrt mesehős. Különleges varázserejét a legendák szerint sok évi tanulással kellett megszereznie, ezért mindig könyvvel a kezében ábrázolták. A könyvbeli varázsigéket fordított írással jegyezték fel, hogy senki más ne értse meg.

 

A középkori Európában kevés egyetem volt, s a diákok gyakran keltek útra, ha híres professzortól akartak tanulni. Ilyenkor vándorbotot ragadtak, és gyalogosan is nekivágtak a hosszú útnak. Ha elfáradtak vagy megéheztek, bekopogtattak egy-egy házba. Mindig akadt jószívű gazda, aki segített rajtuk. 

 

A diákok kalandvágyát és vidámságát a Carmina Burana (ejtsd: kármina burána, azaz Beureni Dalok, ejtsd: bojreni) néven ismert, 13. századi latin nyelvű versgyűjtemény örökítette meg, melyet vándordiákok és szerzetesek írtak. A gyűjtemény 1803-ban került elő a bajorországi Benediktbeuren (ejtsd: bénédiktbojren) kolostor könyvtárából.

 

A diákok rendszerint 12 évig tanultak, de aki a 13. tanévet is elvégezte, azt állítólag a bűbájosságra is megtanították. Tudásával aztán ámulatba ejtette az egyszerű embereket, és babonás félelmet keltett bennük.

 

A garabonciás diák hosszú, ócska, fekete köpenybe burkolózva járta az országot, és ha egy háznál megvendégelték, megjutalmazta a gazdát, de ha elzavarták, a háziak büntetése nem maradt el. Úgy hitték, a garabonciás képes esőt varázsolni a szomjas földre, eltérítteti a falut fenyegető jégesőt, de ha megtudja, hogy a gazda rosszul bánt cselédeivel, jégesőt küld a földjére, hogy elverje a termést. A fergetegek kitörésekor sötét felhőbe burkolózva, sárkányon lovagolva jelent meg a nép előtt köpönyeges alakja, kezében az elmaradhatatlan könyvet szorongatta. A sárkány hosszú farka lesöpörte a házak tetejét, és megtépázta a fák koronáját. Varázsigével hajtotta uralma alá a sárkányt, de nem volt mindig könnyű dolga, mert a sárkányok lusták, jobban szerettek tavakban, pocsolyákban dagonyázni, ám végül mindig engedelmeskedtek a varázsszónak.

 

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)